Az álomból tudományos valóság?
A terhességrobot még csak a képzelet szüleménye, ám mesterséges méh fejlesztésén valódi tudóscsoportok dolgoznak. A philadelphiai Gyermekkórházban (Children’s Hospital of Philadelphia) folyik az úgynevezett EXTEND nevű fejlesztés, amely egy amniotikus folyadékkal töltött zsák, laborban előállított tápanyagokkal és egy külső oxigenizátorral – ez utóbbi helyettesíti a placentát, gondoskodik az oxigén- és szén-dioxid-cseréről. A cél az, hogy az extrém koraszülöttek (23–28. hét között) túlélési esélyeit növeljék azzal, hogy a születés után ebbe a rendszerbe kerülhetnek, így a legkritikusabb időszakban kapnak támogatást a fejlődéshez.
Fontos megemlíteni, hogy az EXTEND előzetes tesztjei bárányokon már sikeresek voltak: a kicsik egy hónapot töltöttek az eszközben, fejlődésük pedig hasonlóan zajlott, mint a méhben növekedő társaiké. A kutatók, más egyetemekkel együttműködve, vizsgálták az agyi génaktivitást is, és úgy találták, hogy a mesterséges méhben fejlődő magzatok agyában hasonló génexpressziós mintázat jelent meg, mint a méhben fejlődőknél.
Meddig lehet ebben gondolkodni?
Bár a mesterséges méh egyre több ponton működőképes, a tudósok sem tartják etikailag vagy technikailag elfogadhatónak, hogy embereken minden további nélkül alkalmazzák. Az igazi forradalmat az jelentené, ha nemcsak a koraszülötteket tudnánk így életben tartani, hanem a teljes várandósságot, a fogantatástól a születésig géppel lehetne végigvinni – de erre jelenleg nincs reális lehetőség.
A mesterséges embriók fejlődéséhez komplex környezeti tényezők szükségesek. Egy magzat például a korai hetekben oxigénszegény, tápanyagban gazdag közeget igényel; ezt a méhnyálkahártya mirigyei biztosítják. Ha rögtön annyi oxigént kapna, mint később, az károsíthatná az osztódó DNS-t. A robotban tehát pontosan kellene szabályozni a környezet oxigénszintjét, tápanyag-ellátását, élettani viszonyait – és mindezt kilenc hónapon át, fertőzések nélkül megoldani.
Egy magzat, mint „vízben lebegő paradicsompalánta”?
Felmerül, mennyire lehetne valósághűen pótolni a méhben történő beágyazódást. Az egyik nézet szerint talán nem is fontos, hogy a sejt valamihez rögzüljön; elég, ha tápoldatos folyadékban „lebeg”, mint egy paradicsompalánta hidroponikus rendszerben. Ez az EXTEND kísérleteiben működött állatoknál, de emberek esetében bonyolultabb a helyzet. Egy másik megközelítés szerint a beágyazódás (vagyis az „embrionális mag és a méhnyálkahártya földje”) nélkülözhetetlen a normális fejlődéshez, ezért valamilyen mesterséges szövetre is szükség lenne a robotban.
Immunrendszer, kórokozók és az anyatej
Az emberi várandósságban az anyai immunrendszer összetett szabályozása és védekezése létfontosságú. Az anya véréből származó immunoglobulinok (antitestek) a köldökzsinóron át jutnak a magzatba, így a baba szerzett védelemmel jön világra. Egy robot esetében ezt valószínűleg laborban előállított vagy donorvérből származó antitestekkel próbálnák pótolni, esetleg anyatejjel vagy „antitest-koktéllal” egészítenék ki a táplálást.
Az immunvédelem mellett az is kérdés, hogyan szerezhetne a magzat természetes úton tapasztalatokat a bélflóráról (mikrobiom), amely baktériumok, gombák és egyéb mikroszervezetek ezreit tartalmazza. Ezt mesterségesen helyettesíteni jelenlegi tudásunk szerint szinte lehetetlen.
Milyen új kérdéseket vet fel mindez?
Számos etikai és gyakorlati kérdés merül fel, például: Honnan származnának a petesejtek és a spermiumok a kísérletekhez? Ki felügyelné a robot funkcióit? Hol lenne egyáltalán engedélyezett ilyen kutatás? Hogyan zajlana a szülés a mesterséges méhből – szükség lenne vajúdásra, vagy egy mérnök „felügyelhetné” a szülést?
Bár a jövőben néhány kérdésre talán választ kapunk, egyelőre ezek inkább egy sci-fi regény fejezetei lehetnének. Ráadásul jelenleg az Egyesült Államokban például elérhetők termékenységi kezelések és béranyaság is, ezért tömeges igény sincs egy ilyen technológiára.
Miért csodaszámba megy a természetes terhesség?
A fentiek alapján kijelenthető, hogy a természetes terhesség valóban a természet csodája. Az emberiség – minden MI-s briliáns ötletével együtt – még nagyon messze van attól, hogy a várandósság teljes folyamatát gépekre bízza. Évente négymillió gyermek születik problémamentesen az USA-ban – ezek jelentik az igazi csodát, amelyekhez képest egy terhességrobot jelenleg csak a fantázia szüleménye.
