Elképesztő fényességű kitörés
Az SXP31.0 már 1998-as felfedezése óta híres rendkívüli kitöréseiről: egyes események során fényessége elérte a 100 undecillió erg/s-t (ez nagyjából 10¹³⁸ erg/s, vagyis az Eddington-határhoz – egy 1,4 naptömegű neutroncsillag elméleti maximális fényerejéhez – közelít). 2025 áprilisában újabb óriáskitörést észleltek, ekkor megfigyelt csúcsluminozitása az eddigi legnagyobbak között volt, kb. 180–250 undecillió erg/s.
Váratlan pulzár-dallamok: a QPO-k
A kutatók a NuSTAR, a Swift és a Spektr-RG űrtávcsövek adatait kombinálták, így pontosan megfigyelték a kitörés teljes lefolyását, mind az átlagértékeket, mind a kitörés periódusaira lebontva. Megdöbbentő újdonságként 0,8 mHz-es, vagyis millihertzes kvázi-periodikus oszcillációt (QPO) is észleltek, ami a röntgenpulzárok világában ritka: ez mindössze a negyedik ilyen, az Eddington-határt jelentősen túllépő pulzár, ahol ilyet láttak.
Extrém régiók titkai
Úgy vélik, ezek a QPO-k az anyag és a neutroncsillag mágneses mezejének különleges kölcsönhatásából erednek. Az SXP31.0 esetében az oszcilláció csak bizonyos, speciális fényességi szinteken jelent meg; se erősebb, se gyengébb kitöréseknél nem tapasztalták. Ez arra utal, hogy a csillagrendszer viselkedését extrém körülmények, időleges egyensúlyi állapotok irányítják – a legfényesebb kozmikus koncertek alatt.
