Az MI nem ember – két per kemény tanulságai

Az elmúlt hetekben két amerikai bírósági ügyben is kimondták, hogy az MI-botok nem tekinthetők emberi lényeknek. Az első esetben Stephen Thaler, aki művészként és informatikusként tevékenykedik, egy saját fejlesztésű MI által alkotott műre próbált szerzői jogot szerezni. Azonban az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága visszautasította az ügy tárgyalását, ezzel hatályban hagyva azt a döntést, miszerint csak olyan művek kaphatnak szerzői jogi védelmet, amelyek emberi alkotóhoz köthetők. A szabályozás régóta előírja, hogy a mű szerzője ember legyen. Thaler érvelését az eredeti bírói ítélet, majd végül a Legfelsőbb Bíróság is elvetette.

Ügyvédi titok és MI: hol a határ?

A második ügyben Bradley Heppnert azzal vádolják, hogy 150 millió dollárt – körülbelül 54,8 milliárd forintot – tulajdonított el egy pénzügyi cég élén. Védői azzal próbáltak érvelni, hogy amikor Heppner a Claude nevű MI-től védekezési stratégiára kért tanácsot, az ugyanúgy védett, mintha ügyvédjeivel konzultált volna, így az MI-vel folytatott írásos kommunikáció ügyvédi titoknak számít. A bíróság azonban ezt elutasította: egyrészt Claude nem ügyvéd, másrészt a szolgáltatás felhasználási feltételei alapján minden beírt szöveg akár nyilvánosságra is hozható, hiszen a fejlesztők gyűjtik, és fel is használhatják fejlesztési célokra.

Az MI nem alkotó, hanem másoló

Ennek következtében a bíróságok egyértelműen elutasították, hogy az MI által létrehozott művek, illetve az MI-vel folytatott párbeszédek ugyanazt a védelmet élvezzék, mint az emberi alkotók művei vagy az ügyvédek munkája. Ennek fényében az MI nem tekinthető sem művésznek, sem pedig professzionális döntéshozónak, hiszen minden eredménye végső soron az emberi kreativitás visszhangja, nem pedig önálló gondolkodás eredménye.

2025, adrienne, yro.slashdot.org alapján