A három nagy migráció és a bonyolult valóság
Évtizedeken át úgy tudtuk, hogy előbb a korai vadászó-gyűjtögető emberek érték el Európát több mint 40 ezer éve, majd 9 ezer éve a közel-keleti földművesek (Anatóliából), végül pedig a Corded Ware kultúrához tartozó népek árasztották el a kontinenst 5 ezer éve, elindítva az európai bronzkort. E három génhullám eleinte elhomályosították a helyi kapcsolatokat, sőt, a modern európaiak döntő többsége mindhárom forrásból örökölt géneket. Ám a legújabb kutatások – belgiumi és hollandiai csontmaradványok vizsgálata alapján – sokkal komplexebb kapcsolatrendszert tártak fel.
Vadak és földművesek: keveredés a mocsarak vidékén
A Rajna–Maas vidék termékeny alföldjeire már i. e. 5500 körül betelepültek az első neolitikus földművesek, viszont az északi vizes élőhelyeken inkább megmaradt a vadászó-gyűjtögető életforma – legalábbis sokáig. A belgiumi Maas-parti temetkezésekből származó 5000 éves DNS-minták váratlanul magas, legalább 50%-os helyi vadászó-gyűjtögető származást mutattak ki, nem csupán a várható anatóliai földműves örökséget. Ugyanez a genetikai minta más vizes, mocsaras területekről előkerült leleteknél is visszaköszönt. Északabbra a Swifterbant-kultúra például szinte tisztán vadászó-gyűjtögető maradt, a részleges földművelés ellenére is.
Miért a nők hozták be a földművelést?
A kutatók a férfiági (Y-kromoszóma) és a nőiági (mitokondriális) örökítőanyagot is elemezték. Feltűnt, hogy szinte az összes férfiági vonal vadászó-gyűjtögető eredetű, miközben a földművelő génállomány háromnegyed részben a nőiági vonalakon keresztül érkezett. Tehát a „vízi világ” közösségeibe délről érkező földműves nők házasság révén hozták el az agrártudást. Ez jól illik az úgynevezett „frontier mobility” modellhez, amely szelíd kapcsolatot, kereskedelmet és házassági szövetségeket feltételez a két népesség között, amit végül a földművelés teljes elterjedése követett. Valószínűsíthető, hogy hosszú távon ennek hiányában a vadászó-gyűjtögetők sorsa a kihalás lett volna.
Az újabb hullám: keletiek hódítanak, a régiek eltűnnek?
4600 éve újabb vándorlás kezdődött: a Corded Ware népesség Oroszország felől érkezve szétszóródott a Rajna vidékén, majd átalakult a jellegzetes Bell Beaker kultúrává. Néhány évszázad alatt a teljes genetikai tájkép átalakult: a korábbi földművesek és vadászó-gyűjtögetők öröksége már csak 20%-ban, az orosz sztyeppéről érkezetteké pedig legalább 80%-ban volt jelen. A Bell Beaker kultúra gyorsan terjedt Nyugat-Európában, Angliába is átjutott, és ott is új korszakot indított. Az egykori brit földművesek, akik évezredeken át dolmeneket, kőemlékeket emeltek (például a Stonehenge-t), szinte teljesen eltűntek. Azonban nem zárható ki, hogy a végleges válaszra még várnunk kell: a régészeti és ősi DNS-ek további elemzése nyomán valószínűleg még árnyaltabb képet kapunk majd arról, ki, hogyan, mikor tűnt el, olvadt be vagy maradt fenn az európai őstörténelem viharaiban.
