Amiért a kvazárok vakítóak
A kvazárokat a 60-as években fedezték fel, azóta is az univerzum legfényesebb objektumai közé tartoznak. Ragyogásukat az okozza, hogy egy óriási fekete lyuk hatalmas mennyiségű anyagot szippant magába. Ez az anyag egy gyorsan forgó, forró korongot alkot a fekete lyuk körül, és közben annyi energiát bocsát ki, hogy egyetlen ilyen kvazár akár százszor olyan fényes lehet, mint egy egész, százmilliárd csillagból álló galaxis.
Ultraibolya sugárzásból röntgensugarak
A korong, amely körbeöleli a fekete lyukat, hihetetlenül forró: innen származik az intenzív ultraibolya sugárzás. Amint ez az energia elhagyja a korongot, találkozik a fekete lyuk közvetlen környezetében lebegő részecskeréteggel, amelyet koronának neveznek. Itt az ultraibolya fény plusz energiát kap, és átalakul pusztító erejű röntgensugárzássá, amelyet aztán már földi vagy űrbéli távcsövek is észlelni tudnak.
Megkérdőjelezett kapcsolat
Közel ötven éve úgy tartjuk, hogy a kvazárok ultraibolya- és röntgensugárzásának aránya szoros és univerzális: ahol erős az ultraibolya fény, ott erős a röntgensugárzás is. Másként fogalmazva, ez azt jelentette, hogy minden kvazár ugyanúgy viselkedik. A legújabb kutatás azonban felforgatja ezt: amikor az univerzum még csak fele ilyen idős volt, a kvazárok sugárzási kapcsolata teljesen más képet mutatott. A fekete lyukak környezetében zajló folyamatok idővel jelentősen átalakultak.
Az új felfedezés kulcsa
A tudósok az eROSITA röntgentávcső új adatait, valamint a korábbi XMM-Newton obszervatórium felvételeit vetették össze, így egy példátlanul nagy kvazárminta viselkedését tudták összehasonlítani. Az eROSITA különlegesen széles égboltfelmérése alapvető volt ahhoz, hogy a múltbeli és jelenlegi kvazárpopulációkat ténylegesen összehasonlítsák.
A kozmológia új kérdései
Következésképpen a kvazárok sugárzásának univerzális kapcsolata már nem tűnik örök érvényűnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kvazárok standard gyertyaként való használata ne lenne lehetséges; a kutatóknak viszont óvatosabbnak kell lenniük. Az eROSITA hatalmas, de kevéssé részletes mérési anyagából fejlett statisztikai módszerekkel rejtett mintázatokat tudtak feltárni, amelyek eddig láthatatlanok voltak.
Merre tovább?
Az eROSITA jövőbeli, teljes égboltot lefedő felmérései lehetővé teszik majd, hogy még halványabb és távolabbi kvazárokat is vizsgáljanak. Vagyis a következő generációs távcsövek a valós fizikai változások és a mérési torzítások közti különbséget is képesek lehetnek kimutatni. Így újabb lépéseket tehetünk a fekete lyukak és az univerzum leglátványosabb fényei közötti kapcsolat megfejtésében.
