A kozmikus háló rejtett fonalai
A kozmikus filamentumok az univerzum legnagyobb ismert szerkezetei. Ezek szálakra emlékeztető óriási hálózatok, amelyek galaxisokat és sötét anyagot is magukba foglalnak, létrehozva a világegyetem szövetét. Ilyen filamentumokban számos galaxis ugyanabba az irányba forog, ráadásul maga a fonál is forog. Ez az egyedülálló forgás lehetőséget ad arra, hogy megfigyeljük, hogyan szerzik a galaxisok saját perdületüket, illetve hogyan áramlik az anyag a filamentum mentén.
Lenyűgöző hidrogéntartalom, vékony vonalban
A kutatócsoport 14 olyan hidrogéngazdag galaxist azonosított, amelyek egy keskeny, mindössze 117 000 fényév átmérőjű és körülbelül 5,5 millió fényév hosszú vonalban sorakoznak. Ez a vékony szál egy nagyjából 50 millió fényéves filamentumon belül helyezkedik el, amely több mint 280 további galaxist rejt. Sok közülük ugyanabba az irányba forog, mint maga a fonál, ami arra utal, hogy a galaxisok forgását a nagyléptékű szerkezet formálja hosszabb időn át is, sokkal jobban, mint azt korábban gondolták. Ebből adódóan az egész filamentum forog, a két oldalán található galaxisok pedig ellentétes irányba mozdulnak a középső tengelyhez képest. A forgás sebességét körülbelül 110 km/h-nak, a sűrű központi régió sugarát pedig nagyjából 163 000 fényévnek becsülték.
Mintha egy vidámparki körhintában ülnénk
Egy-egy galaxis olyan, mint egy forgó csészealj a vidámparkban, miközben maga az egész platform (a filamentum) is forog – ez a kétirányú forgás különös betekintést enged abba, miként sajátítják el a galaxisok a perdületüket a náluk is nagyobb szerkezetektől. A vizsgált filamentum ráadásul dinamikailag hideg, vagyis kevés belső mozgást mutat, így vélhetőleg fiatal és fejlődésének elején tart. Mivel a hidrogéncsomagok a csillagszületés alapanyagai, ezek a galaxisok még bőségesen gyűjtik és őrzik a csillagképződést tápláló gázt.
Gázáramok és csillagkeletkezés nyomában
A hidrogéngazdag galaxisok jól mutatják, hogyan áramlik a gáz végig a kozmosz szálain, hiszen az atomos hidrogén mozgása könnyen követhető. Később ezek a megfigyelések segíthetnek pontosabbá tenni azokat a modelleket is, amelyek a galaxisok alapvető elrendeződését, forgását és csillagkeletkezését kutatják – különösen hasznos lesz ez a közelgő gyenge gravitációs lencse vizsgálatoknál, mint például az Euclid űrtávcsőnél (Európai Űrügynökség) vagy a Vera C. Rubin Obszervatórium megfigyeléseinél.
Különböző obszervatóriumok egyesített ereje
A felfedezés a dél-afrikai MeerKAT rádiótávcső, a MIGHTEE mélyég-felmérés, illetve az optikai DESI és SDSS felmérések adatainak kombinálásával vált lehetővé. A kutatáshoz hozzájárultak a brit, dél-afrikai és más nemzetközi intézmények is; a projektet többek között jelentős európai és brit kutatási támogatás tette lehetővé.
A fentiek tükrében világos, hogy ezek az óriási forgó szálak nem pusztán a világegyetem látványos díszletei: feltárásuk közelebb visz ahhoz, hogy megértsük, miként jöttek létre galaxisaink, sőt, maga a kozmikus rend.
