Temetkezési díszítés és fejfedők
Skateholmot i. e. 5200 és 4800 között használták temetőként, ahol a kutatók harmincöt feltárt sír 139 talajmintáját elemezték. Először csontrészeket, kovakövet, faszenet és magvakat kerestek, majd a laboratóriumban szitálták és centrifugálták a mintákat. A fennmaradó mikrorészecskéket – például szálakat, hajat és tollat – mikroszkóppal vizsgálták.
Állati szőrök, tollak és elfeledett díszek
Húsz sírból sikerült emlősök szőrét kimutatni, ezek negyedét tudták beazonosítani, főként vidra, szarvas és szarvasmarha szőréről volt szó. Egy fiatal férfi feje környékén emellett nyúlfélék, menyét vagy hermelin, denevér, valamint bagoly szőr- és tollmaradványait találták meg, ami arra utal, hogy díszes fejfedőt viselt. Vörös szarvasfogból készült gyöngyök szintén a fej körül kerültek elő.
Gyermekek, nők és a madártoll jelentősége
A sírok legalább huszonegy elhunytját temették el madártollal ékesített viseletben, többnyire vízimadaraktól származó tollal. Egy gyermeket és egy férfit együtt temettek, mellettük barnamedve-fogak, borostyángyöngyök, szerszámok és vörös okker feküdt. A köztük lévő üledékben szarvasszőrt és egy fakopáncs-tollrészecskét találtak, ami alapján a gyermek szarvasbőr-ruhát és fakopáncs-tollas fejdíszt viselhetett a temetést megelőzően.
Színpompás viselet az ősi Skandináviában
Egy idős nő sírjában a nyakánál vízimadarak pihéi utalnak tollas fejfedőre vagy köpenyre, a sír sarkából származó szőrszálak pedig azt sugallják, hogy a sírba színes lábbeliben helyezték el, amely mára elporladt. Mindez arra utal, hogy a madaraknak, tollaiknak és a természetes anyagoknak kiemelt szerepe lehetett az ősi közösség életében, bár a pontos fajok azonosítása a mikroszkopikus maradványok alapján további módszertani fejlesztést igényel.
