Vita az ősi genomduplikációkról
2011-ben kutatók két független ős-WGD-eseményt feltételeztek: egyet a magvas növények, egyet az angioszpermek kialakulásának idején. Azonban 2017-ben ezt megkérdőjelezték, arra hivatkozva, hogy a kimutatott génkettőződési mintázatok akár módszertani hibák következményei is lehetnek. A filogenetikai időzítésnél fellépő eltérések miatt az ősi duplikációk kérdése lezáratlan maradt.
Dózisérzékeny gének: új nyomozási módszer
A kutatók most dózisérzékeny géneket kerestek, amelyek mennyisége szigorúan szabályozott: legtöbbször fehérjekomplexek és szabályozóhálózatok kulcselemei. Ezek a gének általában megmaradnak WGD után, mert a génkópiák arányának felborulása veszélyes lehet a sejtre. A csapat ősangioszperm OG-kat elemezve csoportokra osztotta ezeket a géneket, a legérzékenyebbtől a legkevésbé érzékenyig, és az arányuk változását vizsgálta a feltételezett WGD-k után.
Mit mutat az evolúció nyoma?
Az elemzett géncsoportok egyértelműen bizonyítják: kizárólag a magvas növények ősénél mutatható ki jelentős genomduplikációs csúcs. A korábban feltételezett, kifejezetten angioszpermekre jellemző WGD-nek csak halvány, statisztikailag sem alátámasztható nyoma maradt. A dózisérzékeny gének megmaradási aránya is rendkívül alacsony lenne, ha valóban lett volna második WGD. Így az eredmények szerint a virágos növények őse nem esett át külön genomduplikáción – az alapvető újítás már korábban, a magvas növényeknél megtörtént.
