Az állandó idő jobb a szervezetnek
A cirkadián ritmus a test természetes, 24 órás belső órája, amely minden sejt működését összehangolja, és különösen érzékeny a fényingerekre. Az időszámítási váltások, illetve az, amikor sötétben kell felkelni, megzavarják ezt az egyensúlyt, és úgynevezett „cirkadián terhelést” okoznak. Ez a teher összefügg számos egészségügyi problémával, például szívinfarktussal, stroke-kal vagy autóbalesetekkel, amelyek gyakrabban fordulnak elő az óraátállítások idején.
A kipihentség és az energiaszint is megsínyli mindezt: aki sötétben kel, vagy megváltoztatja megszokott napirendjét, hajlamosabb túlenni magát, ami hosszú távon elhízáshoz vezethet. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szakmai szervezetek szerint egészségesebb lenne az állandó téli időszámításhoz igazodni.
Modell a cirkadián zavarok hatásairól
A kutatók számítógépes modellezéssel vizsgálták, hogyan hat a cirkadián ritmus zavara nyolc súlyos egészségügyi állapotra – köztük az ízületi gyulladásra, daganatokra, COPD-re, szívbetegségre, depresszióra, cukorbetegségre, elhízásra és stroke-ra – három különböző időszámítási rendszerben: állandó téli idő, állandó nyári idő, illetve a félévente váltogatott módszer. Szimulálták az egész év során a természetes és mesterséges fényhez való hozzáférést minden amerikai megyében, feltételezve, hogy mindenki este 10 és reggel 7 között alszik, és 9-től 17 óráig irodában dolgozik.
Az eredmények szerint a félévenkénti váltás okozza a legnagyobb cirkadián terhelést. Ezzel szemben, ha az ország egész évben a téli időszámítást követné, évente 2 602 866 elhízásos eset és 306 988 stroke lenne megelőzhető – míg ha a nyári időszámítást vezetnék be véglegesen, kisebb, de még így is jelentős csökkenéssel, 1 705 437 elhízásos és 220 092 stroke-esettel számolhatnánk.
A többi vizsgált betegség esetében azonban egyik rendszer sem hozott statisztikailag jelentős változást.
A modellezés korlátai és társadalmi hatások
A kutatás szimulációkon alapul, egyszerűsített feltételezésekkel: feltételezi az azonos alvási szokásokat, a rendszeres munkarendet és a fix fényviszonyokat. Továbbá az adatok jelentős része önbevalláson alapul, például a BMI vagy a korábbi stroke megléte.
Fontos hiányosság, hogy a modell nem számolt az etnikai háttérrel, pedig köztudott, hogy egyes csoportok – főleg a feketék és a latin-amerikaiak – eleve nagyobb kockázattal néznek szembe az alvási problémák terén, így náluk a stroke vagy az elhízás súlyosabban jelentkezhet.
Következtetés
A fentiek alapján az évenkénti kétszeri óraátállítás eltörlése nem csupán kényelmi kérdés volna, hanem jelentős közegészségügyi előnnyel is járhatna: évente több százezer megelőzött stroke és több millióval kevesebb elhízásos eset lehetne az eredmény. Társadalmi szinten ezek az előnyök nem hagyhatók figyelmen kívül, még akkor sem, ha az egyéni kockázat csekélynek tűnik.
