Hol marad az AGI-forradalom?
Sam Altman nem is rejti véka alá, hogy az „Alapelveket” saját missziójának tekinti. Érdemes visszaemlékezni: alig egy évvel ezelőtt még azt írta blogjában, hogy véget ért a várakozás, az emberiség már megkezdte a digitális szuperintelligencia megalkotását. Ehhez képest Altman mostani fogalmazása óvatosabb, az AGI alig kap figyelmet az új nyilatkozatban. Úgy tűnik, az OpenAI már nem a forradalmi események küszöbén, hanem sokkal visszafogottabb pályán mozog.
A lehetőségek és a veszélyek egyensúlya
Ugyanakkor Altman továbbra is nagy reményeket fűz az MI-hez, például ahhoz, hogy számos sci-fi álom valóra válhat – de hozzáteszi, semmi sem garantált. Egyben komoly figyelmeztetést fogalmaz meg: a szuperintelligencia hatalma néhány cég kezében is összpontosulhat, de szerinte mindenkinek hozzá kell férnie a valóban általános MI-hez. Ezzel együtt elismeri, hogy az MI komoly veszélyeket is rejthet – például a kórokozók tervezésében segíthet –, és hangsúlyozza, egyetlen MI-labor sem képes egyedül garantálni a világ biztonságát. Szükség van társadalmi szintű válaszokra, például minden kórokozóra alkalmazható védekezési megoldásokra.
Verseny és biztonság: lehet-e mindkettő?
A dokumentum együttműködő hangot üt meg, de a cél valójában a minél gyorsabb fejlesztés és a piac bővítése. Korábban az OpenAI a kísérletezéssel, széles körű hozzáféréssel tűnt ki, most viszont egyre inkább a verseny és a tempó kerül előtérbe. A „Rugalmasan tanulunk és irányt váltunk” mondat, amely a dokumentum mottója, inkább folyamatos fejlesztést, gyors iterációt jelent – ez nehezen egyeztethető össze azzal, hogy a biztonságot helyezik előtérbe.
Érdekes módon Altman azt is hangsúlyozza, hogy az OpenAI döntéseit a nyilvánosság előtt kell megvédenie – mintha a növekvő kritika ellen akarna védekezni. A dokumentum alapján az OpenAI elvei kevésbé tűnnek határozottnak: a vállalat inkább elég mozgásteret hagy magának ahhoz, hogy a jövőben is rugalmasan változtathassa stratégiáját. Már-már Groucho Marx örökérvényű mondása lebeg a levegőben: „Ezek az elveim, de ha nem tetszenek, vannak mások is.”
