A fekete arany eredete és uralma
Az emberiség évezredek óta használ különböző olajszerű anyagokat: már 40 000 évvel ezelőtt is előkerült a mai Szíria területén bitumen, amelyet szerszámokhoz ragasztóként alkalmaztak. Később a mezopotámiaiak ezzel szigetelték hajóikat, a babilóniaiak építkeztek vele, az egyiptomiak mumifikálásra vették igénybe. Kínában már az időszámításunk szerinti negyedik században bambuszcsövekkel szállították a nyersolajat, amellyel fűtöttek is.
Az olajipar azonban csak 1859-ben indult hódító útjára, amikor Edwin Drake Pennsylvania államban olajat talált – ugyanazzal a fúrótechnikával, amelyet Kínában már 1500 éve használtak. Innen kezdve a kőolaj mindennapjaink központi elemévé vált: az állati és növényi maradványokból kialakult, szénhidrogénekből álló olaj társadalmakat, gazdaságokat, kereskedelmet alakított át alapjaiban.
Ha egyik pillanatról a másikra eltűnne az olaj, teljesen megbénulna a globális kereskedelem, a mezőgazdaság, a légiközlekedés, sőt, az egészségügy is súlyos válságba kerülne a műanyag hiánya miatt. Ugyanakkor az olajtól való függés lassan csökkenni kezdett – főként a villamosítás, illetve a megújuló energia és az elektromos járművek terjedése révén.
A közlekedés forradalma – lassú búcsú az olajtól
Jelenleg a közúti járművek adják az olajfelhasználás közel felét. Azonban az elektromos autók rohamos terjedése ezt a számot radikálisan csökkentheti: 2030-ra az eladások a nemzetközi piac kétharmadát is kitehetik, 2050 körül pedig az elektromos autózás önmagában biztosíthatja az olajkereslet felezését.
A repülés továbbra is erősen függ az olajtól, ugyanakkor a gépek mára már nyolcvan százalékkal hatékonyabbak, mint negyven éve, és az iparág célja a nettó zéró kibocsátás elérése 2050-ig. Itt komoly szerepet szánnak a fenntartható, hulladékból, biomasszából vagy növényekből készülő repülőgép-üzemanyagoknak (SAF), amelyek akár ötven százalékig keverhetők hagyományos kerozinnal. Az elkövetkező évtizedekben ezek aránya harminc–negyvenöt százalékra nőhet.
A tengeri szállítás jóval keményebb dió. A világkereskedelem mintegy kilencven százaléka a hajózáson múlik – több mint 100 000 hajó szeli a tengereket, elképesztő olajfogyasztással és három százaléknyi globális szén-dioxid-kibocsátással. Bár a hidrogénalapú alternatívák ígéretesek, egyelőre műszaki korlátok miatt még várni kell a nagy áttörésre.
Az olaj valódi öröksége: a műanyag
A műanyagszennyezés az olajipar talán legrosszabb mellékhatása. Az egyszer használatos műanyag teljesen elárasztotta a bolygót, miközben mikroműanyagok a vérünkben, az óceán mélyén és az Északi-sarkon is felbukkantak. Ráadásul, ha az emberiség eltűnne is, a műanyag még évmilliókig velünk maradna, míg a szén-dioxid-szintje visszaállna az eredeti értékre.
Az olajnak körülbelül tizenkét százalékát használjuk műanyagok, műtrágyák, ruhák, egészségügyi eszközök és egyéb termékek előállítására, s ez az arány 2060-ig csak nőni fog. Ugyan próbálkozunk biológiai alapú alternatívákkal – úgynevezett bioplasztikummal –, de a mezőgazdasági területek szűkössége, illetve a nagyon olcsó hagyományos műanyag miatt az áttörés egyelőre várat magára. Az egészségügy például elképzelhetetlen műanyag nélkül; a fertőzések elleni küzdelemben a sterilitás elsődleges.
Mi vethet véget az olaj korszakának?
Noha az olajból még mindig bőven van a föld alatt, a vég kezdete akkor jöhet el, amikor a tiszta energiák ára alacsonyabb lesz a kitermelés költségénél. A kutatófúrások, főleg vadonatúj helyeken, már most is óriási kockázatot és költséget jelentenek; a vállalatok csak hatalmas tőkebefektetésekkel vághatnak bele egy-egy új mező kiaknázásába.
A régi olajkutak, különösen Szaúd-Arábiában és az Egyesült Államokban, még évtizedekig termelnek. A szakértők többsége úgy látja, hogy 2065-ig akár kilencvenöt százalékkal is visszaeshet az olajfelhasználás, de a hajózás és a repülés hosszabb ideig fontos piac marad. Mások ennél lassabb visszaesést jósolnak, akadnak viszont olyanok is, akik szerint csak teljesen új technológiák – például a fúziós energia – tudják majd igazán kiváltani.
Mindezt figyelembe véve az olaj aranykora mindenképpen a múltba vész, és a mai olajmezők, fúrótornyok egy generáció múlva már úgy tűnhetnek fel, mint a Vadnyugat elhagyott bányavárosai vagy a bálnavadászat rozsdás relikviái – múzeumi látványosságként, egy letűnt korszak emlékeként.
