Titán: Sár, nem óceán?
A tudósokat hosszú ideje izgatja a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán. Felszínét folyékony szénhidrogén-tavak, folyók és tengerek formálják a vízjégalapú talajon – egy, a Földhöz hasonló, mégis teljesen ismeretlen világ. Régebbi megfigyelések alapján sokáig úgy vélték, hogy a felszín alatt egy globális ammóniás-vizes óceán húzódik, amely elsőrangú célponttá tette a holdat az élet kutatásában.
Azonban a Cassini űrszonda 2017-ig gyűjtött adatait egy NASA-csapat, Flavio Petricca vezetésével, most újra alaposan átvizsgálta. Eredményeik szerint a Titán kérge alatt nem egybefüggő óceán található, hanem főként sár, vagyis olvadékos jég és víz keveréke, amelyet helyenként kisebb, tiszta vízzel teli üregek szakítanak meg. Ez radikálisan átírja azt, amit eddig a Titán belső szerkezetéről gondoltunk.
Jani Radebaugh, a Brigham Young Egyetem kutatója szerint ez a magyarázat végre összhangba hozza a korábbi méréseket, még ha hiányzik is a várt óceán. A Titán továbbra is rendkívül izgalmas: 2028-ban indul a Dragonfly nevű új űrszonda, amely egy nyolcrotoros, autóméretű drónként fogja vizsgálni a hold felszínét és folyamatait. Többek között szeizmométert is visz magával, amellyel pontosabban feltérképezhető lesz a Titán szerkezete és jelenlegi állapota.
Europa: Az óceán csapdába esett?
Eközben a Jupiter Europa nevű holdján továbbra is elképzelhető egy óceán jelenléte – azonban a reméltnél jóval vastagabb jégpáncél alá szorulhatott. Korábban becslések szerint a jégréteg vastagsága 3 és 30 km között mozoghatott, ám ezek csak hozzávetőleges adatok voltak. A repedésekkel átszőtt felszínt sokáig azért tartották ígéretesnek, mert a mélyre hatoló repedések révén elképzelhető volt az anyagcsere a felszín és az óceán között.
Az amerikai Juno űrszonda legújabb, mikrohullámú radiométeres mérései viszont már azt mutatják, hogy az Europa jéghéja inkább a felső határhoz közelít – legalább 30 km vastag lehet, bár pontos értéke az óceán sótartalmától is függ. Ez jelentősen megnehezíti az anyagok cseréjét a felszín és a tenger között, így az életformák kialakulásának esélye is csökken.
Steven Levin, a Juno-projekt vezetője szerint ez az első, szinte közvetlen fizikai mérés a jég vastagságára vonatkozóan, ráadásul mindössze öt percnyi adat alapján. Az elemzés elsősorban az ekvátori sávra korlátozódott, így fennáll a lehetősége, hogy a jégréteg másutt eltérő lehet.
Mi jön ezután?
A következő évek forradalmian új kutatóeszközöket hoznak Europára. Az amerikai Europa Clipper űrszonda 2030-ban érkezik meg, egyik fő célja épp a jégréteg vastagságának pontos mérése lesz. Egy évvel később az Európai Űrügynökség JUICE szondája is befut, és szintén részletes vizsgálatokat végez az Europánál és testvérholdjai körül.
Többek között ezek a szondák adják meg majd a végső válaszokat arra, mennyire rejtett vagy elérhető az óceánvilágok titka – és hogy valóban ott vár-e minket az élet a Naprendszer határán.
