
Meglepetés: a kisebb gyorsabb
Amerikai kutatók (a Brown Egyetem és az Észak-Karolinai Egyetem Chapel Hill intézete) felfedezték, hogy a részecskék süllyedési sebességét nemcsak a víz ellenállása befolyásolja, hanem legalább ilyen fontos, hogy mennyi sót tudnak felvenni a térfogatukhoz képest. Ez különösen az óceánra jellemző, rétegzett (különböző sűrűségű) vízben lényeges.
Egyszerűbben fogalmazva: a kisebb és porózusabb tengeri hópelyhek meglepő módon gyorsabban süllyednek, mint a nagyobbak. Ez a felfedezés teljesen ellentmond annak, amit homogén folyadékokban várnánk.
Elegáns képlet, váratlan hatások
A kutatók egy egyszerű képletet dolgoztak ki, amellyel előre meg lehet becsülni a részecskék süllyedési sebességét néhány paraméter alapján. Ez nemcsak az óceánok szén- és tápanyagciklusának pontosabb megértését teszi lehetővé, hanem segíthet a mikroműanyagok lebegésének és ülepedésének vizsgálatában is.
Az elméletet laboratóriumi kísérletekkel is igazolták: sűrűségében rétegzett vízrétegben apró, agaralapú (tengeri moszatból készített) részecskéket engedtek le, háromdimenziós nyomtatással különböző formákat és méreteket alkotva. A kamerafelvételek alátámasztották a modellt: a kisebb, gömbölyű részecskék, sőt a hosszúkás vagy lapos példányok még gyorsabban értek le, mint a náluk nagyobbak.
Új modellek, új lehetőségek
A kutatók hangsúlyozzák: nem az óceán teljes összetettségét próbálják lemodellezni, hanem az alapvető fizikai folyamatokat szeretnék megérteni. Bíznak benne, hogy tengeri ökológusokkal együttműködve később kiderül, mennyire alkalmazhatók ezek a modellek a valóságban, akár a természetes környezetben, akár a szénmegkötés technológiai gyorsítására.
Az eredmények arra utalnak, hogy a tengeri hó mozgásának mechanizmusai sokkal összetettebbek, mint korábban gondoltuk – de most közelebb kerültünk ahhoz, hogy megértsük, miért.