Félelem és tanácstalanság uralja a tudóstársadalmat
2025 júniusában az Amerikai Csillagászati Társaság (American Astronomical Society) éves kongresszusa már egészen más hangulatban zajlott, mint valaha. A szokásos tudományos előadások helyett a legtöbben inkább pályájuk megmentéséről, a veszélybe került kutatások sorsáról, a leállított vagy fenyegetett programokról, valamint az egyetemi és intézményi kutatások jövőjéről beszélgettek. Kormányzati vezetők, például a NASA vagy az NSF vezetése nem jelentek meg, nem tartottak tájékoztatót, így mindenki magára maradt a bizonytalanságban.
A fiatalabb generáció, leendő PhD-hallgatók, pályakezdők különösen veszélybe kerültek: a doktori felvételik száma soha nem látott mélypontra esett, elmaradtak az ösztöndíjak és kutatói helyek, elvették tőlük jövőjük zálogát. Az űrkutatás mellett minden tudományterület hasonló válságot él át: biológia, ökológia, orvostudomány, meteorológia, fizika, kémia – egyetlen ágazat sem kivétel.
Generációk munkáját dobják ki az ablakon
Az egyik legdrámaibb példa, hogy a NASA működő és fejlesztés alatt álló 124 küldetéséből 41-et fenyeget a leállítás veszélye. Az NSF munkatársainak tömeges elbocsátása után 57%-os költségvetéscsökkentést javasolnak, 1700 kutatási támogatást töröltek. A világ legfejlettebb röntgenteleszkópja, a Chandra teljes leépítése napirenden van, és a hamarosan induló Nancy Grace Roman űrteleszkóp (NASA Roman Space Telescope, a James Webb utódja) is veszélyben forog, hiába készült el a műszer. A napfizikusok az évszázad egyik legjelentősebb űrmissziója ünneplése helyett most inkább a kutatóállomás bezárásától tartanak.
Különösen hátborzongató párhuzam, hogy az amerikai kormányzat most a világ egyik legnagyobb tudományos kiadóját, a Springer Nature-t feketelistára tette, ahogyan annak idején a nácik betiltották a Nature folyóiratot a ’30-as évek Németországában.
A történelem ismétli önmagát – csak most Amerika a “forrás”
A történelem már bizonyította: a tudósok elvándorlása a befogadó országokat gazdasági és tudományos szuperhatalommá teheti. A náci Németországból menekülő géniuszok – Einstein, Bethe, Schrödinger, Wigner, Teller – új otthonukban, például az Egyesült Államokban hozták el a következő tudományos aranykort. Most úgy tűnik, Amerika maga válik ilyen “adományozó” országgá.
Az ifjú amerikai kutatók és projektvezetők ezrei keresik, hogyan folytathatnák pályájukat, és menthetnék meg kutatásaikat. Mi lehet a kiút, amikor a hagyományos érdekérvényesítés (a kongresszusi képviselők ostromlása, társadalmi mozgósítás, szavazás) csődöt mond?
B terv: Nyugatra (vagy Keletre) a tudománnyal!
Sokan már készítik “B tervüket”: laborjaikat, csapataikat Európába, Japánba, Kínába vagy Indiába viszik, ahol külön programokkal várják az amerikai szürkeállományt. Az Európai Unió és bizonyos országok – például Franciaország vagy Japán – kiemelt pályázatokkal csábítják a menekülő kutatókat, támogatva új laborok és projektek átköltöztetését.
Jelenleg az egész világ elismeri, hogy a tudományos előrelépés nemzetállamokon átívelő vállalkozás, az eredmények bárhol megszülethetnek, ha van hozzá infrastruktúra és akarat. Az új, globális tudományos “aranykor” már csírázik: európai, ázsiai, sőt dél-amerikai központok készen állnak, hogy átvegyék a NASA, az NSF vagy más amerikai projektek műszereit, csapatait, misszióit. Az egyre romló amerikai helyzetben a világ, ha okos, felkészülten várja azt a generációt – laborral, eszközökkel, tudással és Nobel-díj esélyes projektekkel együtt.
Mi marad Amerikának, ha tényleg kiszáll?
Az Egyesült Államok globális vezető szerepe attól volt kiemelkedő, hogy óriási tudományos beruházásokat hajtott végre, és támogatta a tehetségeket. Most ezt dobja el, és először fordulhat elő, hogy a közjó helyett a rövid távú politika uralkodik el.
Bár a hagyományos “A terv” (politikai lobbizás, társadalmi kiállás) némi eredményt hozhat, mindenki látja: csak töredékét lehet így megmenteni annak, ami most veszélybe került. Ha azonban a világ megfelelően reagál, és az USA tényleg átadja helyét a tudományban, úgy járhat, mint Hitler: Amerika “ajándéka” most újabb világszintű áttöréseket jelenthet – kérdés, hol húzzák meg a határt az elvándorló tudósok, kivándorló laborok és menthető projektek.
Az amerikai tudomány most végrendeletet ír – de talán a világ hosszú távon ebből még nagyobbat építhet.
