A felszín rendben, a lényeg nincs ott
Az MI által gyártott anyagok első pillantásra helyesek: se hibás mondatok, se értelmetlenség. Emberi fordítással vetekedő minőség, látszólag. Ám ami elsőre tökéletesnek tűnik, az kulturális szempontból kudarcba fulladhat. Azok az eredmények — például amikor egy oldal az egyik országban sikeres, máshol viszont hamar elhagyják — csak utólag jelzik, hol csúszott el a dolog. Egy termékleírás lehet, hogy Németországban működik, másik három országban viszont nem hoz eredményt, minden látható ok nélkül.
Nem a nyelvi folyékonyság a kihívás, hanem a kultúra
A jelenlegi nagy nyelvi modellek gördülékeny, hibátlan szövegeket ontanak, de nem úgy készültek, hogy észrevegyék: ugyanaz az üzenet különböző kultúrákban más-más súlyt kap. Ez a lemaradás utólag nem pótolható: nem elég egy szótárat a modell mellé rakni, mert a valódi megoldáshoz több százmillió dolláros beruházásra lenne szükség. A kulcs az, hogy a modellt már kezdettől körülvegye egy márkára szabott nyelvi háttér: stíluskalauz, terminológiai adatbázis, piaci tapasztalatok, sikeres és sikertelen tartalmak példái. Így képes az MI ténylegesen átadni a jelentést is, nemcsak lefordítani a szavakat.
Az emberre továbbra is szükség van
A tartalomgyártás felgyorsul, ahogy csökkennek a költségek. Egyre több helyi piacra több anyag jut, ez növelheti a lehetőségeket — ha a minőség is marad. Más szóval, hiába váltja ki az MI az emberi munka nagy részét, a kulturális és nyelvi szakemberekre a legfontosabb tartalmak esetén mindig szükség van. Nem az a cél, hogy az ember eltűnjön a folyamatból, hanem hogy az MI az ismétlődő, nagy mennyiségű munkát végezze, az ember pedig ott döntsön, ahol a jelentés és a hatás a tét.
Az igazi mérce: hogyan teljesít a piacon
A cégek többsége jelenleg elsősorban a költség- és időmegtakarítást figyeli, amikor MI-ről van szó. Ez azonban kevés. A lényeg az, hogy az elkészült tartalom tényleg működik-e az adott piacon: hoz-e ismertséget, konverziót, hűséget? Ha csak spórolunk a fordításon, de a piacokon nem teljesítenek jobban az anyagaink, a megtakarítás illúzió. Aki ezt felismeri, egészen másképp gondolkodik az MI szerepéről, az emberi szakértelem fontosságáról és arról is, mit jelent igazán a globális kommunikáció.
