A pályakezdők tömeges kiszorítása
Néhány éve még lázasan csábították a Z-generációt a vállalatok, most viszont a kezdő szerepek egyre elérhetetlenebbé váltak. Az ösztöndíjak, gyakornoki helyek, junior pozíciók – mindig is ezek jelentették a fehérgalléros karrier első lépcsőfokait – folyamatosan tűnnek el, főként a költségcsökkentés és a járvány utáni szigor miatt. 2023 óta az USA-ban 34 százalékkal csökkentek a belépőszintű álláshirdetések.
Az MI megjelenése csak gyorsította ezt a „pályakezdő-apokalipszist”: a cégek 20 százaléka már visszavágta vagy megszüntette a kezdő szerepköröket, mivel a mesterséges intelligencia átveszi a kutatást, adminisztrációt, jelentésírást. További 43 százalék a következő évben tervezi ugyanezt. Mindez arra utal, hogy a pályakezdők képzése helyett most már inkább a gyorsabb előrehaladás, az automatizált működés a cél.
A szakképzett fizikai munkákban stabil vagy növekvő a munkaerőigény, de informatikában, ügyfélszolgálaton, értékesítésben látványosan esik a kezdőkre irányuló kereslet. Ezért aggódnak azok a nonprofit szervezetek, amelyek azon dolgoznak, hogy pályakezdők kapjanak munkát. Végső soron jól látható: sem a frissen végzettek, sem a cégek, amelyek lemondtak róluk, nincsenek jó helyzetben.
Az MI bevetése: kiábrándító következmények
Jól hangzott a költségek vágása, a gyorsabb működés, a karcsúbb munkaerő: mindent az MI és néhány tapasztalt kolléga visz majd tovább. A valóságban viszont lapos szervezeti felépítés, ismétlődő, újra meg újra végzett feladatok és kifacsart tapasztalt munkatársak jellemzik ezeket a csapatokat. Egy fórumon, ahol felvetették, hogy már nem vesznek fel junior fejlesztőket, több százan visszaigazolták a tapasztalatot. Felmerült: ha mindenki átadta a tudását az MI-nek, mit csinál a cég ezután?
Isaac napi szinten tapasztalja a visszásságokat: az MI tényleg gyorsabban ír áttekinthető kódot, mint sok kolléga, de a lényeg mindig a tervezésben és a tesztelésben rejlik. Ehhez már nincs elég ember, így a legjobbakat is túlterhelik.
Az MI ráadásul nem érti sem a terméket, sem a problémát, amelyre fejlesztik. Ha felügyelet nélkül hagyják, könnyen elbukik: chatrobotok például kérés nélkül törölhetnek akár éles rendszereket is, ha valamit nem tudnak megoldani. Irányítás nélkül az MI egy vezető nélküli versenyautó: gyors, de veszettül veszélyes. Ettől nőtt a munkaterhelés, a szeniorok kiégtek, sokan egészségügyi szabadságra mentek.
Hatékonysági illúziók és drága hibák
Kutatások rámutatnak, hogy a cégek kétharmada megbízhatatlannak tartja az MI-eszközeket, és több mint fele szerint ezek magabiztosan osztanak meg hibás vagy félrevezető adatokat. Az eredmény: elvesztegetett idő, hiszen rengeteg energiát visz el az MI által generált „munkaszennyezés” kijavítása – az USA-ban heti átlagosan közel két teljes napot vesz el az alkalmazottaktól.
Az MI látszólag gyorsabbá teszi a munkát, de a hibák utólagos ellenőrzése, javítása, a korábbi, hibás döntések korrigálása hatalmas pluszmunkát szül. Ráadásul ha hiba keletkezik, az elszámoltathatóság is zavaros; a felelősséget gyakran visszaterhelik az alkalmazottra, akinek magyaráznia kell a következményeket a főnökök és az ügyfelek felé.
Ezért az elégedetlenség és a digitális kiégés rekordmagasságú: 42 százalék tartja elviselhetetlennek a munkaterhét, 84 százalék pedig digitálisan kimerültnek érzi magát. Amikor hibák csúsznak be, azok gyakran költségesek vagy kínosak: a vállalatok negyede kapott már ügyfélpanaszt, 27 százalékuk jelentett biztonsági gondokat, és sokszor vezetőségi visszautasításhoz vezet egy-egy rossz MI-munka. A Deloitte 2023 októberében például helyreigazításra kényszerült, miután egy jelentésében számos hamis MI-adat szerepelt – mindezt azután, hogy abban az évben 13 százalékkal csökkentették a frissdiplomás belépők számát.
