Még gyerekcipőben jár a technológia
A Mountain View-ban megrendezett Humanoid Robots Summit tanúsága szerint látványos robotok már képesek mozogni, liftezni, időnként lépcsőt mászni, de legtöbbször emberi kísérő irányítja őket. Bár egyes mérnökök szerint a járás problémája már megoldott, valójában a technológia gyakorlati alkalmazásához még hosszú út áll a gyártók előtt. Promóciós videókban időnként lenyűgöző mutatványokat láthatunk, de a tömeges kereskedelmi bevezetés még évtizedekre van.
Az MI, a szenzorok és az anyagok fejlettsége mellett a költségek is túl magasak, sőt, a vállalatoknak sem világos, hogyan lehetne ezeket a gépeket valóban hatékonyan alkalmazni. Különösen a biztonság, a megbízhatóság és az általános társadalmi elfogadottság területén van még komoly tennivaló.
A befektetések egyre nagyobbak – de miért?
Látványosan nőtt az érdeklődés és a tőkeinjekció a humanoid robotok iránt. Míg az USA-ban ma csupán a gyárak 6 százalékában alkalmaznak széles körben robotizálást, Kína évente tízszer több robotot telepít, mint Amerika. Jelenleg nagyjából 50 vállalat foglalkozik komolyan ilyen MI-alapú gépek fejlesztésével – 20 Kínában, 15 Észak-Amerikában, míg 7-7 az EMEA-régióban és Ázsiában (Kínán kívül).
A fejlesztések indoka gyakran nem a munkaerő teljes lecserélése, hanem a munkafolyamatok újratervezése. A magas fluktuációval terhelt iparágakban különösen csábító a gépesítés: a raktárakban a munkaerő folyamatos cserélődése nagy teherként jelenik meg, így hosszú távon akár az emberek munkáját segítő robot, akár egy teljesen önálló gép is jelenthet segítséget.
Társadalmi akadályok és ellenállás
A munkavállalók részéről még jelentős az ellenállás. A robotokkal együtt dolgozók gyakran fenyegetve érzik magukat, attól tartanak, hogy elveszítik a munkájukat. Ebből adódóan előfordul, hogy a dolgozók inkább szabotálják vagy elhanyagolják a gépeket: nem jelentik a hibákat, nem frissítik a szoftvereket, vagy egyenesen kiírnak egy táblát a robotra, hogy „Sztrájk”, és félreállítják a sarokba. Az ilyen emberi viselkedéssel a nagyobb volumenű bevezetés előtt foglalkoznia kell minden cégnek.
Technikai nehézségek, hibák, váratlan helyzetek
Nem elég, hogy elfogadják őket, a jelenlegi robotmodellek megbízhatósága sem tökéletes. Gyakori példák: egy mozgó éttermi robot kerekébe pattogatott kukorica ragad, emiatt működésképtelenné válik. Egy ötcsillagos étteremben egy egér beköltözött a robotba, és teljesen tönkretette annak belső szerkezetét.
Ebből adódóan a legnagyobb kérdések az üzemidő és a karbantartási költségek maradnak. Ha a robot könnyen meghibásodik, vagy egy-két napra leáll egy váratlan esemény miatt, az egész megtérülési számítás borul.
Szoftveres kihívások – ügyetlenség és tanulás
Ma még legtöbbször csak párhuzamos fogókarokban gondolkodnak a fejlesztők, amelyek messze nem érik el az emberi kéz ügyességét. Az iparban tapasztalható vélekedés szerint az ügyesség, a finom mozgások pontossága továbbra is a legnagyobb kihívás. Még az is probléma, ha egy demórobot lassan és pontatlanul hajtogat össze egy inget. Az MI-modelleket hatalmas mennyiségű, valós példákkal kellene tanítani, hogy megbízhatóan utánozzák az emberi tevékenységet – és ehhez rengeteg próbálkozásra és hibára is szükség lesz.
Mikor jön el az idő, hogy komolyan vegyük őket?
Az emberformájú robotok ma még főként kuriózumként, látványosságként jelennek meg, nem pedig hasznos munkaerőként. Komoly gazdasági, technikai és társadalmi akadályokat kell leküzdeni, mielőtt a robotkollégák valóban velünk dolgoznának a mindennapokban. Az azonban biztos: a történések mögött komoly erők munkálnak, és a befektetők már elkötelezték magukat egy robotizáltabb jövő mellett.
