A kóbor bolygók nyomában
A szóban forgó bolygó tömege nagyon hasonló a Szaturnuszéhoz, és közel 9 800 fényévre található a Földtől, a galaxis központi dudora irányában. Mivel ezek az égitestek nem világítanak, és csillaguk sincs, a tipikus exobolygó-kereső technikák, mint például a tranzitmódszer, teljesen használhatatlanok esetükben. Sőt, jelenleg egyetlen megfigyelési módszer működik: a gravitációs mikrolencse-jelenség, amikor egy bolygó elhalad egy távoli csillag előtt, annak fényét rövid időre felerősítve.
Ettől függetlenül ez a módszer eddig sem tette lehetővé a bolygók pontos tömegének meghatározását, mert hiányzott a távolsági információ. Emiatt sokszor kérdéses volt, hogy tényleg bolygókról, vagy inkább „bukott” kis csillagokról, úgynevezett barna törpékről van-e szó.
Korszakváltás a mikrolencse-technikában
A 2024 májusában rögzített esemény azonban egyedülálló helyzetet teremtett: földi távcsövek két napon keresztül figyelték egy csillag rövid felvillanását, miközben az Európai Űrügynökség Gaia űrszondája, amely ekkor 1,6 millió kilométerre járt a Földtől, ugyanazt az eseményt észlelte. Ez a két különálló „szemszög” lehetővé tette, hogy az úgynevezett mikrolencse-parallaxis szerint, akárcsak a térlátásnál, meghatározzák a távolságot, és ezzel együtt a bolygó pontos tömegét is.
Az adatokból kiderült, hogy a bolygó a Jupiter tömegének mindössze 22%-át nyomja. Mivel semmit sem találtak, ami a közelében csillagra utalna, valószínűleg teljesen szabadon sodródik, vagy ha mégis tartozik hozzá egy csillag, az rendkívül messze van tőle.
Új elméletek a bolygókivetésről
Az a különös ebben, hogy ekkora tömegű bolygók szinte biztosan csillag körüli gáz- és porkorongokban keletkeznek, majd valamilyen erőszakos esemény – ütközés, gravitációs parittya vagy egy instabil csillag – egyszerűen kilökte őket saját rendszerükből.
A felfedezés megerősíti, mennyire gyakori lehet az ilyen égi száműzetés a bolygók keletkezése során. A NASA 2025-re tervezett Nancy Grace Roman űrtávcsöve várhatóan jelentősen növeli az ismert kóbor bolygók számát, így fény derülhet arra is, mennyire mindennapi, hogy alakuló naprendszerek egy-két bolygót örökre elveszítenek.
