Ősi túlélők a rengetegben
Új-Guinea távoli esőerdeiben, az indonéziai Vogelkop-félszigeten bukkantak rá a tudósok a pygmy long-fingered possumra (Dactylonax kambuayai) és a ring-tailed gliderre (Tous ayamaruensis). Ezekről az állatokról eddig úgy tartották, legalább 6000 éve kihaltak. Az első nyomokat még 1999-ben találták, de közel három évtizednyi kutatás és bőséges fényképes bizonyíték kellett ahhoz, hogy a felfedezést most hivatalosan is megerősítsék.
Erzényes csodák a múltból
Az erszényesek olyan emlősök, amelyek utódaikat fejletlenül, egy védelmet nyújtó erszényben hordják tovább. A pygmy long-fingered possum egy csíkos, apró testű állat, amelynek egyik ujja feltűnően hosszú, hogy könnyebben kivájja a korhadó fákban rejtőző rovarlárvákat. A ring-tailed glider pedig kisebb méretben és szőrtelenebb füllel, de a repülő mókusokra emlékeztető bőrhártyával siklik fáról fára, miközben farkával az ágakba kapaszkodik.
Lázár-fajok titkos élete
A kutatók ezeket a különleges élőlényeket Lázár-taxonoknak nevezik: olyan fajok, amelyek a kövületekben egy időre eltűnnek, majd sok évszázaddal később élő példányként bukkannak elő. A vadonban csak az őslakos tanácsok és helyi közösségek – például a Tambrauw és Maybrat klánok – segítségével sikerült a nyomukra akadni, akik részben szent állatként tekintenek rájuk, és védelmet biztosítanak nekik.
Veszélyek és védelem
Ezek a rejtélyes állatok számos fenyegetéssel néznek szembe: a fakitermelés és az élőhelypusztítás mindkét fajt veszélyezteti, hiszen odúik a kitermelt őserdők fáiban rejtőznek. A kutatók emiatt titokban tartják pontos előfordulási helyüket, hogy elkerüljék az orvvadászokat és az illegális állatkereskedőket. Ami biztos: a felfedezés rávilágít arra, mennyire fontos megőrizni Új-Guinea egyedi élőhelyeit, és folytatni az együttműködésen alapuló természetvédelmi munkát, hogy hasonló csodák ne vesszenek el végleg.
