Rejtélyes jelek a Swabiai Jura barlangjaiban
Miután a Homo sapiens Európába érkezett, különleges szerszámokat, fegyvereket és furcsa, geometrikus mintájú műtárgyakat készített. Ezeken a leleteken gyakran találtak ismétlődő jeleket: vonalakat, kereszteket, hálós mintákat és cikkcakkokat. A berlini Őstörténeti és Korai Történeti Múzeum kutatói által elemzett 260 tárgyon több mint 3000 ilyen jelcsoportot katalogizáltak. A számítógépes statisztikai elemzés során kiderült, hogy ezek a sorozatok nem véletlenszerűek, hanem szabályszerűen ismétlődnek, és hasonló bonyolultsággal rendelkeznek, mint a több tízezer évvel későbbi sumér ékírás előzményei.
Különleges jelek – nem dekoráció
A kutatók statisztikai elemzése világossá tette, hogy az őskori emberek által faragott minták célzottan hordoztak jelentést. Ezek a jelrendszerek jelentősen különböznek a mai írásformáktól: gyakran sokszorozódnak ugyanazok a szimbólumok, ami a beszélt nyelvre nem jellemző. A paleolit jelek mégis képesek voltak gazdag és sűrű információt magukba foglalni. Bizonyos szobrocskák, például a Geißenklösterle-barlang 38 ezer éves Adorant figurája komplexebb „üzeneteket” rejtettek, mint az egyszerű eszközök.
Az írás előtti kommunikáció útjai
Egy idő után kiderült, hogy ez a „paleo-írás” csaknem tízezer éven át szinte változatlan maradt, míg Mezopotámiában az ékírás gyors fejlődésen ment keresztül. Egyes kutatók, mint Genevieve von Petzinger, úgy vélik, hogy a világ barlangjaiban fellelhető háromtucatnyi alapjel azt mutatja, hogy már legalább 40 ezer éve kialakult az információk jelekbe kódolása. Bár a jelenlegi vizsgálatok még nem tárták fel pontosan a jelek jelentését, egyértelmű, hogy az árulkodó minták túlmutatnak a díszítésen, és új távlatokat nyitnak az emberi kommunikáció történetében. A tudósok folytatják a kutatást további, szándékosan készített jelekkel ellátott tárgyak után, hogy közelebb kerüljenek az ősi szimbólumok megfejtéséhez.
