Gazdagon felszerelt harcosok
A három férfit valamikor a 920-as vagy 930-as években temették el. Az egyik harcos 17-18 éves volt, halálakor aranyozott ezüsttel díszített övvel, ezüstlemezből készült bőr tarsollyal (sabretache) temették el. Bal kezén kék üvegköves gyűrűt viselt, továbbá gazdagon díszített ezüst karkötőket és bokapántokat találtak. Testén aranylemezek is előkerültek, melyek egy díszes ruhadarab vagy halotti lepel maradványai lehettek. Lovaglófelszerelést is kapott, aranyozott ezüsttel díszített szíjakkal.
A második harcos 15-16 évesen halt meg, sírjában hét nyilat és egy íjat találtak. Az íj markolatát és végeit agancsból készült, díszített lapocskák fedték. A harmadik, 30-35 év közötti férfi mellett szablyát, íjászfelszerelést, lovaglófelszerelést, ezüst karkötőt és érmekkel díszített övet találtak.
Érmek a csatatérről
A sírokból összesen 81 érme került elő, főként Észak-Itáliából, többségük Berengár király (888–924) korából származik, aki Nagy Károly dédunokája volt. Ekkortájt a magyar királysághoz tartozó harcosok hadjáratokban vettek részt Észak-Itáliában, az érméket pedig valószínűleg ezekben a hadjáratokban szerezték.
Fehérjében gazdag életmód
A csontok izotópos vizsgálata alapján mindhárom harcos táplálkozása kimagaslóan gazdag volt állati fehérjékben. A nem mindennapi temetkezési rítusok alapján az itt eltemetettek a katonai vezetőréteg tagjai lehettek. Haláluk körülményei továbbra sem tisztázottak, a harcosok pontosabb azonosítása pedig folytatódik.
