Az NGC 6569 csillagai sorra elszöknek a halmazból

A Tejútrendszer központi dudorában, nagyjából 10 800 fényévre található egy ősi gömbhalmaz, az NGC 6569, amely fokozatosan veszít a tömegéből. A csillagászok az Anglo–Ausztrál Teleszkóppal (AAT) 303 csillagot vizsgáltak meg ebben a halmazban, és arra jutottak, hogy a halmaz folyamatosan „kopik” – vagyis csillagait lassan kiszakítja az úgynevezett árapályhatás.

Foszló gömbhalmaz a Tejútrendszerben

Az NGC 6569 a Tejútrendszer egyik masszívabb gömbhalmaza, mintegy 4,6 x 10³⁵ kg (230 000 naptömeg) anyagot tartalmaz, fémessége -0,8 dex, és közel 13 milliárd éves. Az MWBest felmérés részeként a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a belső Tejútrendszer halmazai miként és hová veszítik csillagaikat: elméletileg a galaktikus központ 2000 fényéves környezetében lévő gömbhalmazok akár tömegük 80%-át is elveszíthetik.

Árapályfoszlányok és kallódó csillagok

Az NGC 6569 környezetében a tudósok árapályon túli csillagokat ismertek fel, amelyek 7–30 ívpercnyire sodródtak el a halmaz magjától – vagyis nagyjából 72–309 fényévre. Ezek a csillagok valószínűleg tényleg a halmazból szakadtak ki, amit az is alátámaszt, hogy öt közülük egy környező, laza „árapályáramlatba” rendeződött.

Folyamatos csillagveszteség

A kutatások szerint a környező csillagok 35%-a ugyanúgy mozog, mint a halmazhoz tartozó csillagok, vagyis most is fennáll az árapály okozta szétszóródási folyamat. Évi 1–1,6 naptömegnyi (kb. 2,0–3,2 x 10³⁰ kg) csillaganyag hullik ki a halmazból, azaz mostani tömegének 5,6%-át veszti el egymilliárd év leforgása alatt.

Csillagporos úton

Az elemzés szerint az NGC 6569 most is a saját kidobott csillagainak áramlatán halad át. Ez megerősíti, hogy a galaxis középső régióiban ezek a régi halmazok folyamatosan adják-veszik saját csillagaikat a Tejútrendszer csillagtengerével.

2025, adrienne, phys.org alapján