Két különböző történet egy kráterről
A helyszín tudományos jelentősége már az első beszámolókban megjelent: ha valóban ilyen öreg és ekkora kráterről van szó, az teljesen új fejezetet nyithat a Föld keletkezésének történetében. Korábban a szintén ausztráliai Yarrabubba-kráter tartotta a rekordot, de most a figyelem a Pilbara-vidéken lévő új versenyzőre terelődött.
Az első kutatócsoport azt állította, hogy a kráter 3,5 milliárd éves és 100 kilométernél is nagyobb átmérőjű. Emellett felmerült annak lehetősége, hogy a korai élet fejlődése vagy a kontinensek kialakulása is összefügghet a becsapódással. Saját vizsgálatuk szerint azonban a kráter jóval fiatalabb és sokkal kisebb. Úgy vélik, az ütközés valamikor 2,7 milliárd évvel ezelőtt vagy azután történt, tehát akár 800 millió évvel is fiatalabb lehet az eredeti becslésnél. Ráadásul a valós méret „mindössze” 16 km – ami ehhez is kevés, hogy a kontinensek formálódását vagy az élet kezdetét érdemben befolyásolja.
A becsapódás nyomai: shatter cone-ok
A mai tájon alig maradt látható nyoma a körkörös kráterperemnek, ám a rozsdavörös bazalttömbök között megmaradtak a meteoritbecsapódás egyik árulkodó jelei, az úgynevezett shatter cone-ok. Ezek a kúpos, sugaras minták a kőzetekben csak extrém, rövid ideig tartó nyomás alatt, becsapódáskor alakulnak ki. Mindkét kutatócsoport egyértelműen azonosította őket.
A kráter helyi neve Miralga – ezt a Pilbara őslakosai adták, és a tudományos elnevezésben is felhasználták.
Mikor történt a becsapódás?
Eltérő következtetések születtek az esemény pontos idejéről. Mivel egyik kutatásnak sem sikerült olyan kőzetanyagot találni, amelyet radioaktív izotópos módszerrel pontosan meg lehetne határozni, mindkét csapat a geológiai szintezés elvét alkalmazta: a fiatalabb kőzetek mindig idősebbek alatt fekszenek.
Az első vizsgálat szerint a shatter cone-ok egy 3,47 milliárd évvel ezelőtti üledékes kőzetbe ágyazódtak, és fölöttük már nem találtak ilyen nyomokat – így valószínűsítették, hogy a becsapódás ekkor történt. A másik kutatócsoport azonban a kúpos lenyomatokat fiatalabb, 2,77 milliárd éves lávafolyásokban is megtalálta. Ez azt jelenti, hogy a meteor becsapódása a 2,77 milliárd évnél fiatalabb korszakra tehető. Jelenleg annyi biztos, hogy a kráter 2,7 milliárd és 400 millió éves kor közé tehető, de a kutatók már dolgoznak a még pontosabb kormeghatározáson.
Kicsi és különleges – a Mars kutatásának új helyszíne
Elkészült az első pontos térkép is, amelyen több száz shatter cone helyzete látható egy 6 km átmérőjű területen – ebből adódik a becsapódás közel 16 km-es átmérője. Ez jelentősen kisebb az első, 100 km-es becslésnél, így ma már kizárható, hogy alapjaiban formálta volna a bolygótörténeti folyamatokat.
A Miralga azonban mégis egyedülálló: ilyen ősi bazaltokra becsapódott meteorit rendkívül ritka. A bazaltokat még az ütközés előtt őstengerek vize formálta, környező üledékes kőzeteikben mikroszkopikus grafitnyomokat találtak. Pont ilyen kőzetek boríthatták a korai Földet – de akár a Marsot is.
A terület ezért kiváló tesztlabor a bolygókutatók számára: a Miralga becsapódási szerkezet (Miralga impact structure) ideális terep, hogy földi körülmények között próbáljanak ki marsi műszereket, technikákat, vagy akár az élet kutatását célzó vizsgálatokat is.
