Az elképzelés és a valóság
A gondolat magával ragadó: egy 54 perces vonatút New Yorkból Londonba, egy óriási tengeralatti alagúton keresztül. Ám lényeges szempont, hogy a tudományos fantasztikumba illő, vákuumos szupervonat, amely 8000 km/h sebességgel száguldana, jelenleg még csak a mesterséges intelligencia álmaiban létezik. Szokványos vonatsebességgel az út legalább 15 óra lenne, tehát még a mai, 8 órás repülőútnál is lassabb.
Költségek és technikai akadályok
A Föld leghosszabb tengeralatti alagútja jelenleg a Csatorna-alagút (Channel Tunnel), amely Angliát és Franciaországot köti össze. Az építése 6 évig tartott, 13 000 munkás dolgozott rajta, és mintegy 5,5 milliárd kg anyagot mozgattak meg, mai értéken körülbelül 7000 milliárd forintba (16 milliárd USD) került. Noha van már ennél hosszabb alagút is, az Atlanti-óceán alatt egy ilyet építeni elképesztően sok pénzbe és időbe kerülne.
Különösen említést érdemel, hogy a New York és New Jersey közötti Hudson-alagút projekt (Hudson Tunnel Project) is egy 14 km hosszú új vasúti alagút, amely szintén 16 milliárd USD, azaz kb. 7000 milliárd forint költségvetésű, tehát jóval kisebb léptékű. Ennek ellenére is bonyolult, rengeteg alprojektből áll; a transzatlanti alagút ennél is sokkal nagyobb kihívást jelentene.
A geológiai rémálmok
Egy London–New York alagút közel 5500 km hosszú lenne. Az építés kulcskérdései: hogyan szellőztethető, hogyan juttatható el elegendő energia és ember ilyen távolságba, miként működtethető a fúrópajzs ekkora mélységben. Már egy 10 kilométeres alagútban is egy kisebb város energiafogyasztására van szükség. Mindezt ráadásul ember nélküli, teljesen automatizált alagútfúrással lehetne csak megoldani, mert a dolgozók szállítása lehetetlenül lassú lenne.
A fúrópajzsok haladása ma túl lassú: a legrövidebb (kb. 2575 km-es) Atlanti-átkelés Gambia és Brazília között is mintegy 500 évet venne igénybe! Ebből adódóan legalább ötvenszer gyorsabb technológiára lenne szükség.
Extrém mélység, brutális víznyomás
Fontos szempont, hogy az Atlanti-óceán mélyén 800 baros nyomással kellene megbirkóznia az alagútnak – ez az óriási terhelés a legkisebb szivárgás esetén is katasztrófához vezethet. Még a Hudson folyó alatt is tizenötszörös légköri nyomás uralkodik, ennél ezerszer nagyobb problémákat okozna a több ezer méteres mélység.
A múltban már több haláleset és jelentős anyagi kár is történt tengeralatti alagútépítések során; ez a veszély egy transzatlanti projekt esetén sokszorosan fennállna.
Az utópia ára
A költségek és a kockázatok tehát ma gyakorlatilag leküzdhetetlenek. Az anyagigényt, a munkaerőt, az időt és a tervezést is szinte lehetetlen lenne összehangolni. Mindezek miatt, amíg nem születnek teljesen új technológiák, az álom, hogy a reggeli kávét már a másik kontinensen kortyolhassuk, egyelőre megvalósíthatatlan marad.
