A COP30 tétje: új lendület vagy megtorpanás?
Belém városa, az Amazonas szívében, idén adott otthont a COP30 konferenciának, ahol a világ vezetői ismét tárgyalóasztalhoz ültek. A 1992-ben lefektetett globális klímamegállapodás ezzel visszatért a szülőhelyére. Az ENSZ éghajlat-politikai konzultációi most kiemelt jelentőséggel bírnak: siker esetén még erősebb kötelezettségvállalás születhet a Párizsi Egyezményhez.
A pozitív fejlemények között szerepel, hogy a Párizsi Egyezmény – még ha lassan is – működik. Az országok több hullámban vállalták a kibocsátáscsökkentési célszámokat, melyek hatására az előrejelzett felmelegedés mértéke jelentősen visszaesett: a korábbi, közel 4 Celsius-fok helyett mára 2,3–2,5 Celsius-fok közötti szint valószínű. Bár a jelenlegi tempó nem elég gyors, minden fél fok komoly hatással van az ökoszisztémákra és a társadalmakra – ezt már most tapasztaljuk a szélsőséges időjárási jelenségek elszaporodásában.
Mit visz Ausztrália az asztalra?
Fontos, hogy Ausztrália most először vállal tényleges vezető szerepet: a delegáció 62–70 százalékos emissziócsökkentési céllal érkezett Belémbe (2005-höz képest 2035-ig). Bár a tudomány szerint a valódi klímasemlegességhez legalább 75 százalékos csökkentésre lenne szükség, ez így is jelentős előrelépés. Ausztrália gyorsan növeli a megújuló energia arányát: három háztartásból egyet már napelemek fednek, az energiahálózat pedig öt éven belül több mint 80 százalékban tiszta forrásból működhet.
Ha Ausztrália nyeri el a COP31 rendezési jogát, az egész régióban erősítheti pozícióját, különösen a csendes-óceáni államok körében. Chris Bowen klíma- és energiaügyi miniszter már évek óta komoly munkát fektet a tárgyalások előkészítésébe. Bár Törökország ellenvetése miatt még nincs döntés, várhatóan hamarosan rendezik a helyzetet.
Az export felelőssége és a jövő iránya
Noha Ausztrália büszkélkedhet előremutató klímacéljaival, továbbra is a világ egyik legnagyobb szén- és földgázexportőre. Az ezekből származó kibocsátások mára meghaladják az ország teljes belföldi szennyezését. Fontos fejlemény, hogy egy új nemzetközi jogi döntés szerint az exportált fosszilis energiahordozók klímaszennyezése is az érintett országok felelőssége. Ez a felismerés minden eddiginél erősebben hat majd a tárgyalásokra.
Két évvel ezelőtt Dubajban a COP28 résztvevői megegyeztek abban, hogy jelentősen vissza kell szorítani a fosszilis energiák szerepét. Bowen most Belémben is világosan fogalmazott: ha a világ valóban tartani akarja az 1,5 Celsius-fokos célt, a fosszilis energiahordozóknak nincs több helyük az energiarendszerekben.
Ausztrália előtt a fordulópont
Mindezek alapján megállapítható, hogy Ausztrália most valóban kulcsszerephez juthat. Ha Adelaide-ben rendezik a következő klímacsúcsot, a világ figyelme még inkább ráirányul: Ausztrália nemcsak jó példával, hanem felelős magatartással és a fosszilis export fokozatos kivezetésének konkrét menetrendjével is maradandó, globális örökséget teremthet.
