Korai figyelmeztető jelek az agyban
A kutatók azt tapasztalták, hogy az agy „hulladék-eltakarító” rendszere gyakran válik hibássá azoknál, akiknél az Alzheimer-kór első jelei már kimutathatók. Ezek az eltömődött járatok, ún. tágult perivaszkuláris terek, megakadályozzák, hogy a káros anyagok kiürüljenek az agyból, és már jóval az egyértelmű demenciatünetek előtt megjelennek. Különösen említést érdemel, hogy MRI-vel – plusz költségek nélkül – kirajzolódhatnak ezek az elváltozások, így segítve a korai diagnózist.
Miért ilyen fontos az időfaktor?
Minél hamarabb sikerül azonosítani az Alzheimer-kórt, annál több idő jut a tünetek – például a memóriazavar, lassúbb gondolkodás vagy hangulati ingadozások – progressziójának lassítására. Ezek a vizsgálatok azért is különlegesek, mert az eddigi kutatások főként kaukázusi emberek adataira támaszkodtak, viszont most először vizsgáltak ázsiai népcsoportokat, akiknél a betegség genetikai és biológiai tényezői eltérhetnek.
Népességbeli különbségek, új felismerések
A mostani tanulmányban közel 1000 szingapúri, különböző etnikumú önkéntes vett részt, akik között mind ép kognitív működésű, mind enyhe szellemi hanyatlást mutató személyek szerepeltek. Fontos tudni, hogy a demencia előfordulása és lefolyása nem egyforma minden etnikumban. Szingapúrban például az Alzheimer-kórral élők csupán 20 százalékánál található meg a fő kockázati gén, miközben a nyugati országokban ez akár 50–60 százalék is lehet.
Hogyan tisztul az agy?
Az agyi vérereket ún. perivaszkuláris terek veszik körbe, ezek feladata a toxikus hulladékok – mint a béta-amiloid és tau-fehérjék – eltávolítása. Ha a rendszer gyengül, ezek a terek kitágulnak és jól láthatóvá válnak MRI-n. Ennek ellenére eddig nem tudtuk pontosan, hogy ez a folyamat mennyire kapcsolódik közvetlenül az Alzheimer-kórhoz.
MRI-eredmények, vértesztek, összefüggések
A résztvevők közel harmadánál nem jelentkezett szellemi hanyatlás, a többieknél már észlelhető volt az enyhe kognitív zavar, ami gyakran megelőzi a demenciát. Az MRI-k alapján enyhe zavar esetén jóval gyakoribbak voltak az eltömődött agyi csatornák. A vérmintákban hétféle, Alzheimer-kórhoz köthető anyagot (például béta-amiloid, tau) vizsgáltak. A tágabb perivaszkuláris terek négy ilyen anyaggal mutattak kapcsolatot, vagyis akinél agyi „lefolyódugulás” mutatkozik, annál nagyobb a plakkok, fehérjecsomók és sejtkárosodás kockázata.
Mélyebb kapcsolatok, új terápiás irányok
A fehérállomány károsodása – a demencia egyik klasszikus markere – mind a hat esetben szintén emelkedett vérjelzőkkel járt együtt. Ennek ellenére a részletes elemzésből kiderült, hogy az enyhe kognitív hanyatlásban szenvedőknél az agyi csatornák kitágulásának és a vérjelzőknek az összefüggése erősebb, mint a fehérállomány-pusztulásé.
Új diagnosztikai út: elzáródott agyi csatornák, mint vészjelző
A felfedezések alapján az MRI-ken látható tágult perivaszkuláris terek már tünetmentes állapotban is segíthetik az Alzheimer-kockázat felismerését. Fontos figyelmeztetés, hogy az orvosoknak nem szabad kizárólag éreredetűnek tekinteniük a hasonló elváltozásokat – ezek együtt járhatnak az Alzheimer-kór magasabb kockázatával is.
Az utánkövetés során meg szeretnék vizsgálni, kinél fejlődik ki valójában az Alzheimer-kór ezek alapján. Ha a következő évek vizsgálatai megerősítik a mostani eredményeket, a rutin MRI-ken látható „agycsatorna-dugulás” a legkorábbi Alzheimer-jelző eszközzé válhat.
