Mikroszkopikus nyomok a garatcsontban
A vizsgálathoz a Dino Hall gyűjteményében őrzött Nanotyrannus-leletet, egészen pontosan a garatcsontját (hyoid) elemezték. Ezt a csontot összehasonlították madarak, krokodilok, más dinoszauruszok – köztük különböző fejlettségű T. rex példányok – azonos csontjával. Mint kiderült, a Nanotyrannus garatcsontjának szövettani mintázatai azt mutatták, hogy az állat már közel volt a teljes kifejlettséghez. Más szóval, ez a példány már nem növekedett tovább, így nem lehetett fiatalkorú T. rex.
Mivel a legtöbb ilyen típusú vizsgálathoz általában hosszú csöves csontokat használnak, a koponyára koncentráló vizsgálat inkább kivétel, mint szabály. A garatcsont ritkasága azonban új lehetőséget nyitott a tudósok számára, hogy a koponyaalapú leleteken is vizsgálják a dinoszauruszok növekedésének ütemét.
Innovatív módszer: garatcsont-elemzés
A kutatás egyik újdonsága, hogy elsőként igazolta: a hyoid – vagyis a garatcsont – szövettani mintázatai is megfelelően mutatják az állat korát. Ehhez a kutatók különböző életkorú, újszülött, fiatal és idősebb példányoktól származó garatcsontokat vizsgáltak meg mai hüllőknél, madaraknál és dinoszauruszoknál. A Dino Hall híres T. rex-növekedési sorozata, benne a “Thomas” néven ismert fiatal példánnyal, döntő bizonyítékot adott: a garatcsont ugyanúgy rögzíti a növekedési periódusokat, mint például a combcsont vagy a borda.
Érdekes ellentmondás: a kisebb méretű Nanotyrannus-holotípus meglepő módon jóval idősebb volt, mint a nála sokkal nagyobb, de fiatalabb “Thomas” példány. Ez pedig végleg lezárta azt a vitát, hogy vajon csak a fiatal T. rexnél látható-e ez a koponyaforma – a válasz egyértelmű: nem.
Új dinoszaurusz-világrend az észak-amerikai krétakorban
Továbbá az eredmények alapján a késő-kréta kori észak-amerikai tájat sokkal többféle ragadozó tyrannoszaurusz népesítette be egyszerre, mint ahogy eddig gondolták. Korábban úgy vélték, a T. rex volt a kizárólagos csúcsragadozó, ám most világossá vált: a Nanotyrannus és a fiatal T. rex-példányok ugyanazokra a zsákmányállatokra vadásztak, így folyamatos verseny jellemezhette az egykori ökoszisztémát.
A történet tanulsága egyértelmű: ha laza analógiát keresünk, olyan, mintha eddig csak a felnőtt oroszlánt ismertük volna, most viszont világossá vált, hogy a gepárd is ott versenyzett mellette — nem ugyanaz a faj, csak hasonlítanak.
Egyedülálló múzeumi leletek jelentősége
A kutatás megmutatta, mennyire fontosak a múzeumokban őrzött, ritka leletek. Ezek nemcsak a látogatók számára jelentenek izgalmas látnivalót, hanem olyan tudományos felfedezésekhez is elvezetnek, amelyek képesek átírni a földtörténet régóta elfogadott képét. A Dino Hall-ban található T. rex-sorozat például nélkülözhetetlennek bizonyult a Nanotyrannus-rejtély megoldásához. Mindez jelzi: a tudományban néha bátornak kell lenni az új, akár roncsolásos vizsgálatokhoz, de a digitális másolatkészítés révén ma már ezek a leletek később is újrafeldolgozhatók.
Összességében a Nanotyrannus igazi, önálló ragadozó volt, nem pedig T. rex-kölyök – ez új távlatokat nyit a dinoszauruszok világának megértésében.
