Nagy teljesítményű távcsövek együttműködése
A 2025-ös nyári eseményt először a NASA Fermi Gamma-ray Űrteleszkópja érzékelte. Miután sikerült a gamma-, majd röviddel később röntgensugárzásban is pontosan meghatározni a forrást, szerte a világon számos csillagász kezdte el vizsgálni más hullámhosszakon is a jelenséget. Fontos előrelépés volt, amikor a Nagyon Nagy Távcső (VLT) infravörös felvételeiből kiderült, hogy a GRB 250702B egy másik galaxisban található. Egészen pontosan ekkor vált bizonyossá, hogy nem a Tejútrendszerből érkezett.
Utófény vizsgálata a Gemini és a Blanco távcsövekkel
Jonathan Carney és csapata az Észak-Karolinai Egyetemen 15 órával a kitörés után indították el a Gemini északi és déli távcsöveit, illetve a 4 méteres Blanco távcsövet, amelyek majdnem három héten át követték a kitörést. A vizsgálat során több eszközt is bevetettek: a Blanco távcsőre szerelt 570 megapixeles Dark Energy Kamerát és a NEWFIRM széles látószögű infravörös kamerát, valamint a Gemini északi és déli távcsöveken a GMOS spektrográfokat. Ezek a fejlett műszerek lehetővé tették a rendkívül halvány utófény részletes megfigyelését.
A gyors reagálás döntő jelentőségű: ilyen átmeneti eseményeknél a perceken vagy órákon belüli észlelés elengedhetetlen ahhoz, hogy a legtöbb információt ki lehessen nyerni a kitörésről.
A kitörés és környezete
Az adatok elemzése során kiderült, hogy a GRB 250702B a látható fényben a Tejútrendszer pora, de főként a forrásgalaxis porfelhője miatt szinte teljesen láthatatlan volt. A Gemini északi távcsőnek például közel két órába telt, mire sikerült regisztrálni a halvány jelet. A kutatók további adatokat szereztek a Keck I távcsővel, a Hubble űrteleszkóppal és más röntgen- és rádióobszervatóriumoktól. Ezeket a széles körű megfigyeléseket összevetették különböző elméleti modellekkel.
Az elemzés szerint a gamma-jelet egy nagyon gyors, szűk anyagnyaláb lövellhette ki, ami nagy sebességgel ütközött a környező anyagba. Elképzelhető, hogy a GRB egy rendkívül poros, sűrű és tömeges galaxisból indult, melynek tömege jóval nagyobb, mint a tipikus GRB-galaxisoké. A kitörés helye nagy mennyiségű porral fedett, így az itt történt gamma-robbanás részben rejtve marad a szemünk elől.
Mire következtethetünk az eredetére?
Több mint 15 000 gamma-kitörést figyeltek már meg az 1970-es évek óta, ám csak hat esemény volt a GRB 250702B-hez hasonló hosszúságú. Ezáltal arra lehet következtetni, hogy a mostani észlelés különleges, ritka környezetben születhetett. Elképzelhető, hogy egy fekete lyuk egy hidrogénjétől megfosztott, szinte csak héliumból álló csillagba zuhant, vagy egy csillag (esetleg bolygó vagy barna törpe) találkozott egy kompakt objektummal, akár egy másik fekete lyukkal vagy neutroncsillaggal. Az sem kizárható, hogy egy köztes tömegű fekete lyuk hasította szét a közelébe tévedő csillagot – aminek most tanúi lehetünk.
Amennyiben tényleg az utóbbi történt, ez lenne az első eset, amikor köztes tömegű fekete lyuk által elnyelt csillagból származó relativisztikus anyagnyalábot észlelünk.
Új fejezet nyílik a kozmikus robbanások kutatásában
Jelenleg további megfigyelésekre van szükség, hogy valamelyik lehetséges forgatókönyvet véglegesen igazolhassák a kutatók. Már most is látszik: az univerzum legnagyobb erejű kitörései között is előfordulnak eddig ismeretlen típusok, amelyek révén olyan csillagászati rejtélyek kerülnek felszínre, melyekre korábban nem is gondoltunk. Elképzelhető, hogy a most feltárt eset új megvilágításba helyezi a leghosszabb gamma-kitörések eredetét és fejlődését, és segít jobban megérteni, mi is történik távoli galaxisok mélyén.
