A titokzatos üstökös zölden izzik, egyre közelebb a Földhöz

Ez a jelenség jól illusztrálható azzal, hogy a Hawaii-on található Gemini North távcső legfrissebb képei szerint az intersztelláris 3I/ATLAS üstökös egyre fényesebb és zöldebb, amint megközelíti a Földet. A látványos színváltozást az okozza, hogy az októberi napközeli elhaladása óta az intenzív napsugárzás hatására jéghalmazok szublimálnak, vagyis azonnal légneművé alakulnak, hatalmas mennyiségű port és gázt lökve ki az űrbe. Ennek következtében az üstökös magja körül kialakul egy világos, foszlányos atmoszféra – ezt nevezik kómának –, amely mögül hosszú csóva húzódik. Továbbá a kutatók négy különböző színszűrővel – pirossal, narancssárgával, kékkel és zölddel – vizsgálták az üstököst, és megállapították, hogy a kóma fényében most már enyhe, zöldes árnyalat is felismerhető, ami korábban nem volt észlelhető.

Miért zöldül az üstökös?

A meglepetések sora itt nem áll meg: a zöld ragyogásért nem földönkívüli erők, hanem kémiai reakciók felelősek. Az üstökösből távozó gázok között most jelentős a két szénatomból álló dikarbon (C2), amely a napfény hatására zölden fluoreszkál. Korábban is észlelték már ezt a tipikus színárnyalatot más üstökösöknél, de az ATLAS sokáig vörösesebb volt. Ez arra utal, hogy az űrben töltött hosszú idő után új, eddig rejtett anyagok párolognak el belőle a Nap melegétől, ezzel újabb részleteket árulva el belső összetételéről és eredetéről.

Jöhet újabb kitörés?

Az üstökös jelenleg gyorsan közelít a Földhöz, december 19-én ér a legközelebb, ekkor 270 millió kilométerre lesz bolygónktól. A kutatók szerint az sem kizárt, hogy újabb látványos anyagkitörésekre számíthatunk, mivel sok üstökös a napközelség utáni melegre késleltetve reagál: ilyenkor kezdenek újabb anyagok párologni, váratlan felvillanásokat okozva.

Még több titokról rántja le a leplet

A 3I/ATLAS az elsőként felfedezett intersztelláris objektumok egyike, ráadásul a legnagyobb és feltehetőleg a legrégebbi ilyen test, amely valaha betévedt a Naprendszerünkbe. Először – több mint 210 000 km/h-s sebességgel haladva – idén júniusban észlelték, és soha többé nem tér vissza a közelünkbe. Eredetének és összetételének feltárása érdekében több tucatnyi obszervatórium figyeli, mivel révén újabb részleteket tudhatunk meg a csillagrendszerek keletkezéséről és a világegyetem legkorábbi időszakairól.

2025, adminboss, www.livescience.com alapján