Erő és masszivitás mindenek felett
Az első, amit észrevesz az ember, hogy ez az objektív messze nem egy pehelysúlyú játék. A 2,5 kg-os tömeg és a közel 28 cm-es hossz miatt kézben tartani hosszabb ideig igazi kihívás. Főleg, ha repülő madarakat szeretnénk követni, a súly rendesen próbára teszi a kart, de ennek köszönhetően viszont a Sigma 60–600 mm egészen masszív, robusztus objektívnek érződik.
Az objektívet főként Sony E és Leica L bajonettre tervezték, teljes képmezős, tükör nélküli fényképezőgépekre. A beépített képstabilizátor sokat segít kézből fotózásnál, de előbb-utóbb mindenki előveszi majd az állványt. A 60–600 mm tartományba eső gyújtótávolság, a kellemesen finoman járó zoomgyűrű és a testre szabható gombok egyértelmű igényességről árulkodnak. Apró zoomcsúszás (lens creep) néha előfordul, de korántsem olyan zavaróan, mint a Sigma 150–600 mm f/5–6.3 objektív esetén.
Brutális teljesítmény, kivéve, ha nagyon leszűkíted
Amit látunk, az túlmutat a megszokotton: a képminőség egész tartományban meggyőző. A részletesség, a kontraszt és a színhűség már nyitott rekesszel is élvezhetően szépek, főként 60–400 mm között. Az autofókusz meglepően gyors és megbízható, különösen Sony géppel és jó fényviszonyok mellett: madarak és egyéb állatok követése nem okoz problémát, a fókusz pontos, a képstabilizátor kézből is éles képeket tesz lehetővé 600 mm-en.
Fontos megjegyezni, hogy f/11-től felfelé kissé elpuhulnak a képek, különösen teljes zoomnál. Pixelről pixelre vizsgálva 60 mm-en, tág rekesznél a legszebbek a részletek, 200 mm-nél f/5.6-on a legjobb a kontraszt, 400 mm-nél szintén f/5.6–8 között az optimális, 600 mm-en viszont f/8 adja a legélesebb képet, igaz, ekkor összességében már lágyabb minden eredmény.
Valós, természetben készült képekről beszélve, ezeket általában 600 mm-en készítettük, és a képek még vágva is gyönyörűek, élettel teliek maradtak.
Egy lencsével mindent? Avagy kinek való igazán
Az objektív legnagyobb erőssége a rendkívüli sokoldalúság. A 60–600 mm közötti tartomány egyedülálló rugalmasságot ad; mozgó témáknál egy pillanat alatt rázoomolhatsz vagy visszaveheted a zoomot, így nem maradsz le semmiről. Madárfotózásnál felbecsülhetetlen, hogy amikor a madár közeledik, azonnal visszább tudod venni a gyújtótávolságot.
Azonban a zoomtartomány mérete már-már túlzónak tűnhet, főleg ha extrém távolságról dolgozol, ekkor gyakran csak a 400–600 mm között mozogsz. Ezért ha nem használod ki a teljes tartományt, lehet, hogy egy könnyebb, kompaktabb objektívvel jobban jársz. Pozitívum viszont, hogy az objektív meglepően közelre tud fókuszálni – nem makró, de sokszor jól jöhet terepen, hogy nem kell objektívet cserélned.
Kinek ajánlott, kinek nem?
Két kérdés, amit érdemes átgondolni: kibírnád-e a jelentős súlyt, valamint szükséged van-e a szélesebb látószögre, vagy inkább a tele végén dolgozol? Ha a válaszod igen, érdemes megfontolni a beszerzését, hiszen flexibilitásban és képminőségben kevesen veszik fel vele a versenyt.
Ha viszont a súly és az ár (jelenleg kb. 1 000 000 HUF környékén mozog) visszariasztanak, vagy kizárólag nagy, 400–600 mm közötti gyújtótávolsággal dolgozol, nézd meg inkább a Sony FE 200–600 mm f/5.6–6.3 G OSS objektívet, amely könnyebb és olcsóbb is, viszont a tele végén hasonló eredményt ad. Ha a teljes tartományra nincs szükséged, vagy inkább olcsóbb, praktikusabb megoldást keresel, alternatíva lehet a Sigma 100–400 mm f/5–6.3 DG DN OS Contemporary vagy a 150–600 mm f/5–6.3 DG DN OS, amelyekhez képest a 60–600 mm némileg túlvállaltnak tűnhet hétköznapi használatra.
Haladóknak ott van a Sigma 300–800 mm f/5.6, ám ez közel 4 kg-os, és árban is borsos; ezzel már igazi profi vadvilági képek készülhetnek.
Összegzés
A Sigma 60–600 mm f/4.5–6.3 DG DN OS Sport elképesztően széles tartományt fed le, és kimagasló képminőséget nyújt – de minden fotósnak magának kell eldöntenie, hogy a kompromisszumot, vagyis a súlyát, megéri-e bevállalni. Ha viszont csak egyetlen teleobjektívet vinnél magaddal, ez az, amit bárhol és bármikor magaddal vihetsz – állvánnyal, nem puszta kézzel!
