
Mitől számít egy vulkán kihunytnak?
Jelenleg hivatalosan azt tekintik kihunyt vulkánnak, amely legalább 10 000 éve nem tört ki – vagyis a jelen földtani korszak, a holocén (kezdete: 11 700 éve) előtt volt az utolsó aktivitása. Azonban Methana, amely Athén közelében található, közel 110 000 évig szünetelt, mégis újra életre kelt. Ezzel megdőlni látszik az időalapú vulkánosztályozás logikája: a szakértők gyanítják, hogy ennél sokkal összetettebb folyamatokról van szó, és az alvó óriások alatt folyamatosan pezseghet az olvadt kőzet.
Methana és a visszatérő “kihunytak” esetei
Az ETH Zürich kutatója, Răzvan-Gabriel Popa kollégáival együtt a Methana vulkán körüli kőzetek cirkonkristályait kormeghatározással és vegyi elemzéssel vizsgálta. Meglepő eredményeik szerint Methana 700 000 éves története során 31 kitörés zajlott le, és legalább 110 000 évig tűnt inaktívnak, mielőtt mintegy 168 000 évvel ezelőtt hatalmas erővel ismét felébredt. Popa szerint más “kihunyt” vulkánoknál is hasonló folyamatok zajlanak, például a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigeteken található La Palma szigetén, ahol az utolsó nagyobb kitörés kb. 700 000 évvel ezelőtt történt, de nem zárható ki annak a lehetősége, hogy ismét aktívvá váljon.
Romániában a Ciomadul nevű tűzhányót is halottnak vélték, mivel úgy gondolták, utoljára 30 000 éve tört ki. Később azonban kimutatták, hogy olvadt magma található a felszín alatt. A tudósok szerint a Ciomadul is “növekedési fázisában” lehet, tehát bármikor meglephet egy újabb kitöréssel.
Nem elég csak a múltbéli kitöréseket nézni
Nem zárható ki annak a lehetősége, hogy sok olyan vulkán, amelyet ma biztonságosnak gondolnak, csendben készülődik a mélyben. A 10 000 év csend nem garancia arra, hogy a vulkán soha többé nem lesz aktív, ezért a vulkanológusok szerint hosszabb időskálákat kellene vizsgálni, és nem csupán a múltbéli kitörések számát vagy idejét figyelni.
Szerencsére, ha a kutatók megfelelően figyelik a vulkánokat, általában nem történik kitörés előzetes jelek nélkül. Mint Gastón González, a spanyol Országos Kutatótanács szakértője elmondta, a Fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es kitörésének példája is mutatja: a több ezer előzetes rengés előre jelezte a veszélyt. Itália legismertebb tűzhányóit, például a Vezúvot is folyamatosan figyelik.
Új módszerek a veszélyes vulkánok kiszűrésére
A szakértők szerint a “biztonságosnak” ítélt területeken sem lehet elhanyagolni a megfigyelést. A modern műholdas technológia – például az éves szinten mindössze 2,5 cm-es talajemelkedés kimutatása – is segíthet az aktív magmatárolók feltérképezésében, illetve a magnetotellurikus eljárásokkal a tudósok képet kaphatnak arról, mekkora mennyiségű kőzet olvad a felszín alatt.
A vulkanológusok szerint először a sűrűn lakott régiók csendes tűzhányóit kellene aktívan figyelni, például Németország nyugati részén vagy Spanyolország északkeleti részén. Yellowstone például folyamatos megfigyelés alatt áll, mivel a nagy hőfluxus miatt szinte lehetetlen, hogy váratlan kitörés történjen, minden jelet időben észlelni lehet.
Át kell írni a vulkánok osztályozását
Egyre erősödik az a nézet, hogy a “kihunyt” és “aktív” vulkánok régi definícióját el kell vetni. A jelenlegi időalapú besorolás önkényes, mivel a földtani leletek hozzáférhetőségéhez köti a fogalmakat. A Genfi Egyetem és a Canterburyi Egyetem szakértői is új modellt szorgalmaznak: inkább a felszín alatti magmatevékenységre, nem az időbeli távolságra kellene alapozni a besorolást.
Popa szerint minden esetet külön kellene vizsgálni, figyelembe véve, hogy él-e a mélyben a magmatároló – csak ez árul el biztosat egy vulkán valódi állapotáról. González is egyetért: amíg a feltételek adottak az újabb magma felgyülemléséhez, addig egy terület sosem tekinthető teljesen veszélytelennek.
