Ősi szakadások nyomai a jég alatt
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a tartomány magában foglal több jól ismert, jég alatti területet, például a Wilkes- és Aurora-medencéket, valamint azt a medencét, ahol a Vosztok-tó, a Föld legnagyobb jég alatti tava található. Bár ezek korábban egyenként is ismertek voltak, most derült ki, hogy egy óriási, összefüggő rendszerhez tartoznak.
A szerkezet valószínűleg egy úgynevezett forgó kiterjedéssel alakult ki, amikor a kontinentális kéreg egy pontból kifelé megnyúlt. Ez lényegében olyan, mintha a kéz ujjai szétnyílnának, és közöttük háromszög alakú medencék alakulnának ki. Ez a tartomány lehet az egyik legnagyobb ilyen típusú képződmény, amelyet valaha a szárazföldi kéregben azonosítottak.
A történet itt még nem ér véget: a szerkezet kialakulása több tektonikus eseményhez is kapcsolódhat – köztük a hajdani Gondwana szuperkontinens létrejöttéhez és feldarabolódásához, sőt az Antarktisz és Ausztrália szétválásához is lehet köze.
A rejtett táj hatása a jégtakaróra
Ez a felfedezés sokkal többről szól, mint az Antarktisz múltjának feltérképezése. Az aljzat formája ma is meghatározza, hogyan mozog a jég a kontinensen, segít kijelölni a jég alatti tavak és medencék helyét, és akár a klímaváltozásnak leginkább kitett jégtakaró régiók stabilitását is befolyásolhatja.
Több adatból született térkép
A kutatók rengeteg adatot kombináltak – a jég alatti felszín domborzatának adataitól kezdve gravitációs, mágneses, szeizmikus méréseken át a kéreg- és litoszféra-modellekig. Az elemzés alapján ez az óriási szerkezet mély tektonikai folyamatok eredménye. Dr. Guy Paxman vezetésével még azt is kiszámolták, milyen lenne Kelet-Antarktisz domborzata, ha a jégtakaró eltűnne, és a földfelszín akár egy kilométerrel is megemelkedne.
A kutatást Dr. Egidio Armadillo (Genovai Egyetem) irányította, az Olasz Nemzeti Antarktisz-kutatási Program támogatásával.
