A James Webb-űrtávcső rábukkant az eddigi legősibb galaxisra

Az első fények nyomában

A JWST 2022-es indulása óta számos korai galaxist azonosított, amelyek teljesen átírják a világegyetem hajnaláról alkotott elképzeléseket. Ez pedig motiválja a csillagászokat, hogy alaposan átvizsgálják a teleszkóp képeit: a MoM-z14-et is így vették észre 2025 áprilisában, majd részletesen tanulmányozták. Az objektum korát a vöröseltolódás (redshift) alapján becsülték meg: a MoM-z14 vöröseltolódása 14,44, ezzel megelőzve az előző csúcstartót, a JADES-GS-z14-0-t, amelynél a vöröseltolódás 14,18 volt. Minél nagyobb ez az eltérés, annál messzebbről és régebbről érkezik hozzánk a fény.

Ősi csillagváros miniméretben

A MoM-z14 meglepően kompakt galaxis: átmérője 240 fényév, vagyis körülbelül négyszázszor kisebb, mint a Tejútrendszer. Tömege a Nagy Magellán-felhő szatellitgalaxisával egyezik meg, amely ma is a Tejútrendszer körül kering. A kutatók szerint a MoM-z14-ben éppen gyors és intenzív csillagkeletkezés zajlott, és a galaxis nitrogénben gazdag, akárcsak a Tejútrendszer gömbhalmazai, amelyek a világegyetem legősibb csillagcsoportjai közé tartoznak. Ez azt sejteti, hogy már az univerzum legelején is hasonló folyamatok alakíthatták a csillagokat, mint később.

Előttünk a kozmikus hajnalkor

Az MI-vel támogatott teleszkópok még több ősi galaxis felfedezését teszik lehetővé. A csillagászok bíznak abban, hogy a hamarosan startoló Nancy Grace Roman Űrteleszkóp tovább bővíti majd az ismereteiket – de elképzelhető, hogy a JWST addig is újabb rekordokat dönt. Már az sem tűnik elképzelhetetlennek, hogy olyan galaxisokat is sikerül felfedezni, amelyek az első csillagok korszakából származnak.

2025, adminboss, www.livescience.com alapján