
Mit ettek az ősi andokiak?
A kutatók olyan emberek csontjait vizsgálták, akik a Kaillachuro és Jiskairumoko lelőhelyeken éltek a Titicaca-tó medencéjében 5000–3000 évvel ezelőtt, a gyűjtögetéstől a földművelésig vezető átmenet idején. A csontokból mért szén- és nitrogénizotóp-arányok szerint étrendjük 84 százalékát növényi eredetű táplálék adta, melyet főként gumók, illetve gabonák, például burgonya és quinoa alkottak. Ezt egészítették ki nagyobb emlősök húsával. Érdekesség, hogy ezek az arányok már a korábbi gyűjtögetőknél is, sőt a későbbi földműveseknél is ugyanazok voltak – vagyis az étrend több ezer éven át szinte változatlan maradt.
Innováció és stabil fejlődés
A vizsgálatok cáfolják azt a képet, miszerint a földművelés elterjedését nyomor és válság kényszerítette volna ki. Ehelyett a vadon termő ételek mennyisége folyamatosan bőséges maradt, sőt a közösségek egyre inkább menedzselték és háziasították azokat – kialakítva a vegyes gyűjtögető-földművelő gazdaságokat. Ehhez hozzájárultak a technikai újítások, például a kerámia- és íjtechnológia fejlődése, valamint a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesedése. Az andokiak elképesztő környezetismerettel kombinálták a vadon élő növények és állatok fokozatos háziasítását, így fenntartható és stabil gazdaságot hoztak létre – ez a folyamat tehát nem forradalmi, hanem folyamatos, stabil és előrelátó volt.