Túlélők a mocsárban
A mangrovék összefüggő bokrokból és fákból álló erdők, melyek a trópusi tengerpartok mentén nőnek, ahol a sós- és édesvíz keveredik. Ezek a zöld szigetek természetes gátat képeznek a viharokkal, áradásokkal és erózióval szemben. Sűrű gyökérzetük stabilizálja a partvonal talaját, miközben menedéket nyújt rengeteg halivadéknak, rákfélének és más tengeri élőlényeknek.
Ráadásul a mangrove-erdők kulcsszerepet játszanak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben: szén-dioxidot kötnek meg fáikban, gyökerükben és a mély, iszapos talajban, csökkentve ezzel a légköri CO₂ mennyiségét. Az utóbbi évtizedekben azonban településfejlesztés, mezőgazdasági terjeszkedés, valamint vízhasználat-változások miatt jelentősen visszaszorultak.
Műholdak és gépi tanulás a nyomukban
A kutatók amerikai–európai műholdak (elsősorban a Landsat-program és a PlanetScope rendszer), valamint mesterséges intelligencia segítségével elemezték a mangrove-kiterjedést 1984 és 2023 között. A legmodernebb gépi tanulásos eljárásokkal pontos térképeket alkottak a mangrovékról az 1980-as évekből, 2010-ből és 2021-ből, majd összehasonlították a globális veszteségeket és gyarapodásokat.
A trendforduló 2010 körül következett be: ettől az évtől kezdve már több új mangrove-erdő jelent meg, mint amennyi eltűnt. A fellendülés mögött nemcsak tudatos helyreállítási programok, hanem spontán terjeszkedés is áll. Például elhagyott haltenyészetek helyén vagy frissen kialakult folyódelta-vidékeken maguktól jelentek meg új erdők. Az Egyesült Államok Mexikói-öböl partján például az enyhébb telek miatt a mangrovék egyre északabbra húzódnak. Louisiana és a Mississippi-delta is jelentős növekedést mutattak az elmúlt évtizedekben.
Ráadásul a klímaváltozás továbbra is veszélyt jelent
Mégis, a helyzet továbbra sem rózsás. Egy másik, pár napja publikált tanulmány szerint a tengerszint-emelkedés veszélyezteti a mangrove-erdők egyik legfontosabb tulajdonságát, a szénmegkötő-képességet. Bár átmenetileg akár nőhet is egyes területeken a szénraktározás, száz éven belül jó eséllyel csökkenni fog az egész erdők szintjén – vagyis több CO₂ kerül majd vissza a légkörbe, ami tovább erősíti a klímaváltozást. Túl kevés vagy túl sok áradás egyaránt képes gyorsan elpusztítani egész mangroveállományokat.
A tudósok szerint a megmaradó mangrovék megóvása kulcsfontosságú: csak így maradhatnak hosszú távon a partvédelem és a szénmegkötés bajnokai. A klímahelyzet romlása ugyanis könnyen újra veszélybe sodorhatja ezt a törékeny, de annál értékesebb ökoszisztémát.
