A jelek forrása: különleges csillagpáros
Régi elméletek azt feltételezték, hogy akár lassan forgó neutroncsillagok vagy fehér törpék okozhatják ezeket a furcsa jeleket. Most ausztrál kutatók áttörést értek el: bebizonyosodott, hogy az ASKAP J1745-5051 jelű objektum nem más, mint egy úgynevezett kataklizmikus változó csillagrendszer. Ebben egy fehér törpe folyamatosan elvonja az anyagot kísérőcsillagától, lassan felfalva azt. Ez az első alkalom, hogy egy ilyen hosszú periódusú, rádióban lüktető objektumról bebizonyosodott, hogy anyagot “lop” társától.
A fejlemények villámgyorsan követték egymást: az elemzések a több mint hárommillió rádióforrás szűréséből indultak, végül körülbelül száz, különleges polarizációjú jel maradt. Ezek közül kettőt különösen érdekesnek találtak, köztük az ASKAP J1745-5051-et, ami végül minden várakozást felülmúlt.
Izgalmas felfedezések és új kérdések
Több rádiótávcső, valamint optikai és röntgenmegfigyelések eredményei bizonyították: a forrás 1,3 óránként bocsát ki erős rádió- és röntgenkitöréseket, több mint ezer fényévnyi távolságból. A rádiójelek és a röntgenkitörések nem egyszerre tetőztek, vagyis eltérő helyről származnak a rendszerben – a kutatók szerint a rádiókitörések a csillagok mágneses mezejének és a leváló anyag kölcsönhatásának eredményei, míg a röntgensugárzás a fehér törpe által felfűtött plazmából származik.
A jelek a hélium és a hidrogén jelenlétére is utalnak; hullámhosszuk folyamatosan eltolódott, ami egy keringő, bináris rendszer védjegye. Ez volt a végső bizonyíték: két égitest kering egymás körül, az egyik “vérszívóként” táplálkozik a másikból.
Új kulcs a kozmikus rejtélyek megfejtéséhez
A kutatás során egyedülálló módon sikerült összekötni a hosszú periódusú, rádióban lüktető objektumokat a kataklizmikus változókkal. Ráadásul az ASKAP J1745-5051 sokkal fényesebb a korábban ismert társaival összehasonlítva, így rejtély, mi teszi ezt a rendszert ilyen különlegessé.
Emellett figyelemre méltó, hogy a rádiójel frekvenciája is egyedülálló módon ingadozott. Több szakértő szerint ez a viselkedés új nyomokat adhat a csillag környezetét kitöltő plazma vagy anyagáramlás természetének megértéséhez.
A kutatók további vizsgálatokat terveznek, hogy rájöjjenek, mi különbözteti meg ezt a rendszert a többi hasonlótól – beleértve az ultraibolya, az optikai és más hullámhossztartományok elemzését is. A jövő felfedezései újabb titkokat tárhatnak fel az univerzum ránk leselkedő, rejtélyes rádióforrásairól.
