Űrrégészet: Földtől távoli nyomozás
Az űrrégészet legelismertebb képviselői közt található Justin Walsh, a Chapman Egyetem kutatója, és Shawn Graham, a Carleton Egyetem digitális régésze. Míg korábban ókori kultúrákat vizsgáltak, ma már a Nemzetközi Űrállomás életének feltérképezésére specializálódtak. Mivel az ISS-re való kijutás közel 27 milliárd forintba kerülne, a kutatóknak kreatív módszereket kellett kitalálniuk ahhoz, hogy adatokat gyűjtsenek. Az inspirációt a migránsok életét kutató antropológiai projektek adták, ahol az érintettek maguk fotózták mindennapjaikat, és ebből vontak le következtetéseket. Ez alapján az űrállomáson készült több tízezer digitális kép vizsgálata vált kulcsmódszerré. A képeken visszakövethető, hogyan változik az űrállomás anyagi kultúrája, és az is, miként alkalmazkodnak az asztronauták az extrém környezethez, ahol minden mozdulat számít.
A hétköznapok és rejtett mintázatok az ISS-en
Az MI segítségével a fényképek alapján fel lehetett térképezni, kik és hogyan használják az ISS különböző tereit. Kiderült például, hogy 2020-ig 250 fő járt már a fedélzeten, közülük 84% férfi, 16% nő, és az amerikai űrhivatal mindössze kb. 35 nőt küldött addig misszióra. Az is megfigyelhető volt, hogy a nők a munka- és alvótereken kevésbé jelentek meg a nyilvános képeken. Ezzel szemben az ikonikus körpanorámás ablaknál, ahonnan a Földet lehet megcsodálni, felülreprezentáltak voltak – az ott készült fotók 24%-án nők szerepelnek, ami 50%-kal magasabb, mint várható lenne. Ez azt sejteti, hogy a NASA fényképkiválasztási gyakorlata öntudatlan nemi elfogultságot hordoz.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy a tervezők és a legénység elgondolásai nem mindig találkoznak: például egy multifunkciós munkaasztalt, amelyet főleg karbantartásra kellett volna használni, az asztronauták inkább egy nagy fiókként, általános „tárolóként” használtak. Ilyen, aprónak tűnő, mégis fontos megállapításokat sosem rögzítenek hivatalos fényképeken, így az efféle „szürke zóna” feltérképezése kulcsfontosságú a jövőbeli űrállomások tervezésében is. Az ISS-ről hazatérő legénység elismerte, hogy a régészeti kutatás segít hatékonyabbá és emberközelibbé tenni a jövő űrhajóit; sőt, a publikált eredmények alapján már a Haven-1 belső kialakításánál is felhasználtak tanácsokat.
Everest: ahol az emberiség nyomot hagy
Most az Everest kerül a fókuszba: nem a hegy meghódítása, hanem az emberi jelenlét öröksége, azaz hogyan hagy nyomot az ember a világ legmagasabb pontján. Az alapötlet, hogy a hegymászók által készített, véletlenül rögzített részletekből (például palackok, sátrak, imazászlók, oxigénpalackok, szemét) egyfajta „társadalmi térképet” alkossanak. A Mount Everest alaptábora például híres egy hatalmas szikláról, amelyre rendre feliratokat festenek, és amelyet mindig mindenféle felszereléssel raknak körbe. Látható, hogy az emlékhelyek és a hulladékhalmok hogyan változnak az évek során, és hogyan hagynak egyre többen „örökséget” a hegyen.
Nemcsak a fizikai tárgyak, hanem a kulturális különbségek is láthatók: akik valaha jártak az Everest környékén, gyakran tréfálkoznak a nemzeti zászlókat mindenhová kitűző kanadaiakról. A hegy meghódítását sokáig elsősorban a nemzeti büszkeség motiválta, minden csapat azt akarta, hogy az ő útvonaluk legyen „az első” a legextrémebb körülmények között.
Jövő: Új határok, új kutatási utak
A kutatók kiemelik, hogy az extrém, „lehetetlen” régészet nem korlátozódik az űrállomásra és az Everestre. Ugyanilyen jelentőséggel bírhatnak az antarktiszi kutatóállomások, olajfúrótornyok vagy tengeralattjárók is – helyek, ahová a klasszikus archeológus nem jut el, de az emberi alkalmazkodás kérdése szintén kulcsfontosságú.
Külön hangsúlyozzák a hozzáférhetőség szerepét: minden, az extrém környezetekben működő ember valójában korlátozott helyzetben van, legyen szó súlytalanságról vagy magashegyi oxigénhiányról. Ezért cél, hogy a jövőben a régészet eszköztára nyitottabb legyen a fogyatékkal élők és a kívülállók számára, új szemszöget adva a kutatásnak. Most pedig indul a közösségi adatgyűjtés is: várják azok jelentkezését, akik az Everestről készült saját fotóik beküldésével segítenék a nagy közös térkép megrajzolását – hogy így együtt derítsük fel, miként boldogul az ember ott, ahol semmi keresnivalója.
