Ősi élesztő az Alpokból
Nemcsak Ötzi bőre, hanem a gyomra, sőt a belei is hemzsegnek azoknak a hidegtűrő élesztőknek a spóráitól, amelyek a halála utáni időszakban telepedtek meg a testén. Ezek a mikroorganizmusok az alpesi gleccserekből származnak, és még a Villnösi Sziklában, mínusz 6 °C hőmérsékleten történő harmincéves hűtés után is életben maradtak. A kutatók ezek közül négy különálló élesztőtörzset is tenyésztettek, és sikerrel alkalmazták őket kenyérsütéshez: az így készült kovász kifejezetten jó lett.
A mikroorganizmusok kincsesbányája
Valószínűsíthető, hogy a jövőben a fermentációs iparnak is értékes alapanyagot jelenthetnek ezek a fagyálló élesztőfajok: akár kenyér, akár sör készítésére lehet majd őket használni. Ugyanakkor napjainkban mai eredetű mikrobák is megtalálhatók Ötzi testén – főként a konzerválás során kerülnek rá –, ám egyelőre nem tisztázott, hogy ezek mennyiben befolyásolják a múmia épségét.
A Jégember öröksége (Iceman)
Ötzi mikrobiomját a kilencvenes évek óta vizsgálják, miután német túrázók 1991-ben felfedezték az olasz Alpokban. A körülbelül 1,6 méter magas, negyvenes éveiben járó férfi utolsó vacsoráján zerge, őz és búza is szerepelt. A kutatók azt is feltárták, hogy bélflórája jelentősen eltért a bőrén található mikrobáktól, utóbbira ugyanis hatással voltak a különféle konzerválási eljárások.
Egy gleccserélesztő tündöklése
A 2019-es bőrmintákat összevetve a 2010-esekkel egyértelművé vált, hogy az egyik hidegszerető élesztő, a Glaciozyma, időközben dominánssá lett. Ez azt jelzi, hogy a gleccserből származó mikroorganizmus lassan, de biztosan átveszi a vezető szerepet. A kutatás ablakot nyit a rézkor emberének bélflórájára – bár nem lehet általánosítani, Ötzi csak egyetlen korabeli ember pillanatnyi lenyomatát adja.
