A látszat néha csal
Papíron minden jól halad: számtalan helyen vezették már be az MI-t, a vezetők pedig bizakodók. Ha azonban a felszín alá nézünk, kiderül, hogy mindössze az alkalmazottak 29%-a érzi úgy, hogy szervezetük teljesíti az MI-vel kapcsolatos ígéreteit. A szakadék a lelkesedés és a valódi eredmények között egyre nő, hiszen hiányzik az átgondolt stratégia és a megvalósítás közötti kapcsolat. Fontos megjegyezni, hogy ez nem technológiai probléma, hanem a rossz alkalmazási gyakorlat következménye. Túl sok helyen keverik össze a kísérletezést a valódi átalakítással.
Az MI-toldalék csapdája
Az MI-t sok helyen egyszerűen csak ráragasztják a meglévő rendszerekre: különálló alkalmazásként működtetik, nem szerves részeként az adott szolgáltatás belső működésének. Ennek következtében az új megoldás a régi folyamatok minden hatékonysági hibáját és széttöredezettségét örökli. A gyakorlati eredmény: szétszórt, egymással nem kommunikáló eszközök, felesleges munka, átláthatóság hiánya, és csak elenyészően érzékelhető változás az állampolgárok mindennapjaiban. Jelzésértékű, hogy a brit lakosság 75%-a egyetlen példát sem tud mondani arra, mikor vette volna hasznát az állami MI-megoldásoknak.
Az integrált folyamat jelentősége
A valódi előrelépést az úgynevezett orkesztáció, vagyis az együttműködő, integrált folyamat hozhatja el. Az MI önmagában nem jelent sikert, csak akkor, ha meghatározott helye, szerepe, adathozzáférése és hatása van a konkrét szervezeti folyamatokban – a döntéseket követik a lépések, mindent vissza lehet keresni és elemezni. Ez teremti meg a szükséges átláthatóságot, számonkérhetőséget és adatvédelmi megfelelőséget, amire az állami szektorban különösen nagy szükség van, hiszen itt a bizalom törékeny.
Előbb rendet, aztán okosságot!
Mind az állami dolgozók, mind a lakosság többsége egyetért abban, hogy először a jelenlegi folyamatokat kell helyrehozni, és csak ezután szabad bevezetni új MI-megoldásokat. Az MI nem varázslat: ha alapjaiban rossz a rendszer, akkor képes felerősíteni a hibákat is, nemhogy megoldaná őket. Hatékonyságnövekedés, gyorsulás és minőségi javulás csak akkor érhető el, ha maga a folyamat kidolgozott, átlátható és mérhető.
A gyökeres változás alapjai
A kihívás nagyobb, mint pusztán új eszközök üzembe helyezése: újra kell gondolni, miként működik együtt az állami szektoron belül a technológia, a csapatok és a szervezeti egységek. Az MI valódi, nagy hatása csak akkor jelentkezik, ha már a tervezéstől szerves része a működésnek, nem utólag kerül a rendszerre. Ez képes olyan, az állampolgárok által is érzékelhető átalakulást hozni, amelynek közvetlen, mérhető eredménye van. Az MI terjedésének iránya tehát nem újabb szoftvercsodákban, hanem minőségi, egész intézményeket átfogó szemléletváltásban rejlik – csak így teljesítheti be a hozzá fűzött ígéreteket.
