Ganümédész mágneses rejtélye
Ez a különös mágneses tér úgy jön létre, hogy a hold magjában lévő folyékony vas elektromosan vezető közegként forog, és így dinamóhatást eredményez. A tudósok régóta vitatkoznak azon, mikor és hogyan alakult ki Ganümédész fémes magja, illetve mágneses tere. Az eddigi modellek közül az egyik szerint Ganümédész túl hidegen keletkezett ahhoz, hogy azonnal vasmag alakuljon ki; egy másik elmélet viszont azt feltételezi, hogy a hold a Földhöz hasonlóan már a kialakulásakor teljes értékű fémmaggal rendelkezett. Úgy tűnik, a két feltételezés egyszerre nem lehet igaz.
Megfordítja a helyzetet az „utólagos felmelegedés”
A legújabb kutatási eredmény szerint Ganümédész mágneses tere egy teljesen új folyamat révén is kialakulhatott – talán még ma is zajlik. Az új modell lényege, hogy a hold nem forrón, hanem hidegen indult, és csak később kezdett melegedni. Ahogy a vasmag kialakul, olvadt fémcseppek süllyednek a hold belseje felé, együttesen táplálva a belső mágneses teret. Két fő melegedési mechanizmus játszik szerepet: egyrészt a radioaktív izotópok bomlása során felszabaduló hő, másrészt a Jupiter gravitációja. Ez utóbbi olyannyira összepréseli és nyújtogatja Ganümédészt, mintha egy hatalmas, jeges tésztát gyúrnánk. Az így keletkező súrlódás további hőt termel, amely tovább táplálja a dinamót.
Tágabb következmények: idegen élet, exobolygók?
Ez a „hidegindítású” modell megnyitja annak lehetőségét, hogy más holdak, sőt akár exobolygók is jóval később, a születésük után kezdjenek belső mágneses teret fejleszteni. Mivel a mágneses tér elengedhetetlen az élet védelmében a kozmikus sugárzással szemben, az új elmélet szerint olyan bolygókon is kialakulhatnak életbarát körülmények, amelyekről eddig ezt kizárták volna. Végül a kutatók azt is megjegyzik, hogy jelenleg még nem sikerült exobolygón mágneses teret kimutatni – de ha valóban működik a ganümédészi modell, sokkal több esélyünk van ilyet felfedezni, mint eddig hittük.
