Becsapódások: bölcső az ősi életformáknak
A vizsgálatok szerint ezek a sztromatolitok egy hidrotermális tóban keletkezhettek, amely a becsapódás után alakult ki. A becsapódás hatalmas hőt keltett, a környező kőzetek megolvadtak, és hosszú időn át felmelegítették a vizet – tökéletes táptalajt biztosítva az ősi mikrobák számára. A sztromatolitokat olyan fotoszintetizáló mikroorganizmusok hozhatták létre, mint a cianobaktériumok, amelyek már legalább 3,5 milliárd éve jelen vannak a Földön.
A kráter északnyugati részén több, 10–20 cm átmérőjű sztromatolitot azonosítottak, amelyek innen korábban még nem kerültek elő ilyen formában. Ebből arra lehet következtetni, hogy a becsapódást követő hidrotermális környezet a korai élet bölcsője lehetett.
Az oxigénforradalom új magyarázata
Az eredmények ahhoz az elmélethez is közelebb vihetnek, amely szerint a Föld légkörének oxigéndúsulásához – mintegy 2,4 milliárd évvel ezelőtt, az úgynevezett Nagy Oxidációs Esemény során – elszigetelt, hidrotermális tavak járulhattak hozzá. Ezek a krátertavak a becsapódások után elszigetelt “oxigén-oázisokként” működhettek, mielőtt az oxigén elterjedt volna az egész bolygón.
A legérdekesebb rész még csak ezután jön
A sztromatolitok kémiai elemzése azt mutatta, hogy egyszerre tartalmaztak földönkívüli és helyi anyagokat, továbbá a szerkezetükön forróvizes átalakulás nyomait is felfedezték. A rétegek belső részében erősebb hidrotermális jelek jelentkeztek, vagyis a formációk a tó forró, kezdeti időszakában keletkezhettek. Mindez megerősíti, hogy a sztromatolitok valóban egy aszteroida-becsapódás nyomán létrejött hidrotermális környezetben képződtek.
Útmutató lehet Mars kutatásához is
A kutatók szerint mindez arra utalhat, hogy más bolygókon is hasonló folyamatok játszódhattak le. Úgy vélik, hogy a Marson is lehettek vízzel telt becsapódási kráterek, így ezek az “életnyom-szigetek” ideális terepet adhatnak az egykori marsi mikrobák nyomainak keresésére.
