A hamis identitások a pénztárcákra mennek
Nem véletlen, hogy már évente több milliárd dollárt buknak az amerikai vállalatok a szintetikus identitáscsalások miatt. Manapság néhány kattintással elérhetők azok az eszközök, amelyekkel meggyőző deepfake-eket lehet készíteni. Az online szolgáltatók ezért egyre nehezebben tudják eldönteni, hogy tényleg a valós ügyfél vagy akár egy csaló ül-e a képernyő túloldalán. Ez az ügyfélazonosítástól kezdve, a piactereken történő eladóazonosításon és a nagy értékű online vásárlásokon át egészen a céges hozzáférésekig mindenkit érint.
Talán felismerik, talán nem – azonosítás dobókockával
A kutatási adatok szerint az amerikaiak deepfake-ek felismerési képessége alig jobb, mint a véletlen találgatás. Ha valaki nem tudja jól megítélni, ki vagy mi látható a képen, akkor könnyedén bedőlhet csalásoknak is. Videós tartalmak esetében különösen zavaró a helyzet: hamis felvételeket nagyon gyakran hisznek valódinak, miközben az eredeti videókat is sokszor „lebuktatják” hamisítványként. Még az egymás mellé tett képek és videók közül sem tudják biztosan eldönteni, melyik az igazi és melyik a hamis.
Az önbizalom csapdája
Az önbecsapás is komolyan nehezíti a helyzetet. Ez a jelenség jól illusztrálható azzal, hogy az amerikai felnőttek mintegy fele kifejezetten magabiztosnak tartja magát a deepfake-ek felismerésében, miközben a valós teljesítményük messze elmarad ettől. Ugyanakkor van egy szűk, ám annál veszélyesebb felhasználói réteg, amelyik rendkívül magabiztos, viszont gyakran téved, és közben ritkán ellenőrzi a gyanús tartalmakat. Ők különösen könnyű célpontjai a csalóknak, hiszen ha valaki biztos abban, hogy nem verhető át, akkor már nem keres intő jeleket sem.
Hol bíznak az amerikaiak, és miért baj ez?
Az amerikai felnőttek 79 százaléka aggódik a deepfake-csalások vagy személyazonossággal való visszaélés miatt. Ugyanakkor jobban bíznak abban, hogy a közösségi platformok és digitális szolgáltatások majd kezelik ezt a problémát. Ezzel szemben például az Egyesült Királyságban vagy Brazíliában kevésbé hajlandók átadni a felelősséget a szolgáltatóknak. Ha mindenki arra számít, hogy úgyis más oldja meg helyette a problémát, akkor az elővigyázatosság is háttérbe szorul. Ez pedig csak kedvez a csalóknak.
A védekezés már nem kizárólag az emberek dolga
A vizuális ellenőrzésre épülő rendszerek ma már súlyosan sebezhetők. Az egyszerű emberi szem önmagában nem elég a hatékony védelemhez – ezt látni azokon a vállalkozásokon, amelyek még mindig kézi bírálatra, ügyfél-önbevallásra bízzák az azonosítást. Az automatizált, MI-alapú azonosító rendszerek adják ma a legjobb védelmi szintet. Ezek a rendszerek már az interakció kezdetén képesek felderíteni a hamis médiafájlokat, még mielőtt emberi döntés születne, így nem múlik többé az ügyfél saját „észlelésén”, hogy felismer-e egy deepfake-et.
Az igazi védelem: MI-alapú automatizáció
Ugyan az Egyesült Államok az MI-fejlesztés központja, az amerikai fogyasztók mégis a legkevésbé ismerik fel ezt a fenyegetést a vizsgált országok közül – náluk csak 63 százalék hallott egyáltalán a deepfake fogalmáról, míg például az Egyesült Királyságban ez az arány 74, Brazíliában 67 százalék. Az ilyen védelmi rendszerek ma már csak akkor lehetnek sikeresek, ha a kézi vagy önbevallásra épülő megoldásokról áttérnek a technológiavezérelt, jól automatizált módszerekre. A digitális térben immár nem a látottaknak lehet hinni. Azok a cégek, amelyek ezt a realitást időben felismerik, és MI-alapú védelmi infrastruktúrát építenek, megőrizhetik ügyfeleik bizalmát ebben a folyamatosan változó világban.
