
Az EU nekimegy a Google-nek
2024-ben életbe lépett egy uniós rendelet, amelynek lényege, hogy igazságosabb versenyt teremtsen a techóriások és a kisebb szereplők között a digitális piacokon. A cél egyértelmű: megtörni a Google keresőpiaci dominanciáját, és lehetővé tenni, hogy riválisok is hozzáférhessenek a keresési eredményeken alapuló, anonimizált statisztikákhoz.
Jogszabály írja elő, hogy 2026 januárjától a Google köteles lesz harmadik feleknek átadni minden, keresési rangsorral, lekérdezéssel, kattintással és megtekintéssel kapcsolatos, anonimizált felhasználói adatot, méghozzá méltányos és diszkriminációmentes feltételek mellett. Ez igazi fordulópont lehet, ugyanis eddig egyedül a Google rendelkezett ekkora adathalmazzal.
Áprilisban a Bizottság levelet küldött a Google-nek, benne a részletes követelésekkel és javasolt intézkedésekkel, miközben két hetet adott minden érdekelt félnek a véleményük kifejtésére.
Óriási adatok, új versenyzők: tényleg jobb lesz nekünk?
Az adatok kulcsfontosságúak az online keresésben. Ezekből a statisztikákból lehet új szolgáltatásokat, például MI-alapú fejlesztéseket indítani. A kisebb keresőmotorok azonban lehetetlen hátrányból indulnak: a piac felépítése miatt sosem férnek hozzá ekkora mennyiségű, releváns keresési mintához.
A DuckDuckGo közpolitikai vezetője, Aurlien Mhl kiemelte, hogy a Google előnye éppen ebben rejlik: ekkora felhasználói bázisból lehet igazán pontos algoritmusokat fejleszteni. Egyelőre behozhatatlan a lemaradásuk, hacsak nem avatkozik be kívülről valaki.
A német Ecosia és a francia Qwant elindították közösen a European Search Alliance-t, amelynek célja egy tisztán európai keresőrangsor létrehozása, függetlenül az amerikai cégektől. Szerintük az EU által kiharcolt adatelosztás végre lehetővé tehetné, hogy a felhasználók ne csak a Google-t válasszák, valódi alternatívák is versenybe kerülhetnének.
A magánszféra harcában rejtőzik az igazi rizikó?
Nem mindenki örül azonban az ötletnek. A Brave kereső (Európában is elérhető, adatvédelmet előnyben részesítő kereső) vezetője, Josep M. Pujol szerint teljesen független keresőt is lehet építeni, csak a terjesztés és a pénzügyi háttér jelenti a valódi előnyt a Google-nek; az adatok megosztása önmagában nem jelentene áttörést.
A Google veterán szakértője, Sergei Vassilvitskii szerint az anonimizálás jelenlegi módszerei gyengék: egy teszt során kevesebb mint két óra alatt sikerült újraazonosítani a felhasználók egy részét. Ez hatalmas veszélyt jelent több százmillió európai számára, főleg, ha az MI-eszközök fejlődéséhez mérjük a kockázatot. Ugyanígy független kutatók is úgy vélik, hogy ez az év egyik legnagyobb adatvédelmi kockázata lehet.
A Brave szerint a tervezett megosztási csomag nem garantál valódi anonimitást, ezért jelenlegi formájában nem szabadna átadni az adatokat harmadik felek számára.
Mindenki a Google-ben látja a fő akadályt
A DuckDuckGo és az Ecosia egyaránt hangsúlyozzák, hogy az adatok megosztását csak akkor tartják elfogadhatónak, ha minden lehetséges azonosítót eltávolítanak belőle. Szerintük a Google valójában csak politikai eszközként használja a magánélet védelmét célzó érvet, hogy szabotálja az új szabályozást. Erről beszél a Mozilla európai igazgatója is: a Google évek óta a “vagy adatvédelem, vagy verseny” érveléssel próbál kibújni a kötelezettségei alól.
Szerinte a megoldás a helyes egyensúly megtalálása, amely kizárólag valós együttműködés révén születhet meg. Ezzel egy időben a Google-nél sincs teljes elzárkózás, hiszen a jelek szerint Vassilvitskii május elején az EU-s vezetőkkel egyeztetett egy erősebb adatvédelmi keretről.
A végső döntést az Európai Bizottság július 27-én hozza meg, addig még minden résztvevő keresheti a kompromisszumot. Egy azonban biztos: immár nem a keresőmotor-fejlesztők vagy az adatvédelmi szakértők kezében van a végső szó, hanem Brüsszel dönt majd arról, hogy az európai polgárok magánélete valóban nagyobb biztonságban lesz-e a digitális világban.
