Sérülékeny állami védőháló
A 2020-as világjárvány villámgyorsan mutatta meg, milyen kritikus szerepet tölt be a kormányzati segítség gazdasági válság idején. Több mint 20 millió amerikai veszítette el a munkáját néhány hét alatt, a munkanélküli segélyek, az élelmiszerjegyek és a Medicaid (az állami egészségbiztosítási program) létfontosságúak voltak a túléléshez. Egyúttal felszínre kerültek a rendszer súlyos hiányosságai is: a technikailag elavult adminisztráció, a lassú kifizetések, valamint hogy a szerződéses és részmunkaidős dolgozók nagy része nem jogosult segítségre. A Kongresszus ideiglenes programokat hozott létre, például a Pandemic Unemployment Assistance-ot, de ezek időszakosak voltak, és számos dolgozót továbbra is cserben hagytak.
Azóta várták a szakértők, hogy az ország vezetői végre hozzányúljanak a rendszerhez, modernizálják a szociális védőhálót, és felkészüljenek egy MI okozta krízisre. Ehelyett azonban republikánus törvényhozók 2023-ban szigorították a segélyezés feltételeit, nehezebbé téve az élelmiszersegélyhez és állami egészségbiztosításhoz való hozzáférést. Egyúttal a legrövidebb támogatási idővel rendelkező Floridában már csak 12 hétig, legfeljebb heti 100 ezer forintnak megfelelő összeget kapnak a munkanélküliek.
Új munkaerőpiaci kihívások, régi válaszok
Az MI nemcsak a klasszikus irodai dolgozók, hanem a szerződéses és ún. giggazdaság munkavállalói számára is kihívásokat jelent. Sok közgazdász szerint éppen a technológiai fejlődés sodorja majd egyre több embert rugalmas foglalkoztatási formákba, a jelenlegi rendszer azonban rájuk egyáltalán nem terjed ki. Az adatok szerint már most rekordalacsony szinten mozog azoknak az állástalanoknak az aránya, akik ténylegesen segélyt kapnak.
A jelenlegi modell arra az időszakra lett kitalálva, amikor a legtöbb ember egyetlen cégnél dolgozott egész életében. Ez mára idejétmúlt. Egyes szakértők úgy vélik, hogy elterjedtté kellene tenni az ún. hordozható juttatásokat, amelyek lehetővé tennék, hogy például az egészségbiztosítást vagy a nyugdíjat minden foglalkoztatási formába magukkal vihessék az emberek. Ezzel az MI miatt állásukat vesztő szakemberek könnyebben kezdhetnének vállalkozásba vagy válthatnának szabadúszásra. Világos, hogy a képzési támogatásokat is hozzá kellene igazítani az új elvárásokhoz, és bizonyos törvénytervezetek már tartalmaznak is ilyen jellegű módosításokat.
Nagy tervek, csekély előrelépés
Néhány demokrata politikus, például Ron Wyden szenátor kísérletet tett egy átfogó, minden állástalanra kiterjedő támogatási rendszer kidolgozására, amely különösen az MI miatt pályát váltani kényszerülő munkavállalókra fókuszálna. Egyúttal a Fehér Ház sem gondolja, hogy eljött volna az MI-apokalipszis: az elnök stratégái szerint inkább arról szól majd a közeljövő, hogy az MI elősegíti a termelékenység növekedését és támogatja az ipari fejlődést.
Az Egyesült Államok munkaügyi szervezetei most vizsgálják, hogyan lehet a képzéseket az új iparágak igényeihez igazítani, de a valóság az, hogy a jogalkotás le van maradva a trendek mögött. Közgazdászok szerint az a lényeg, hogy a szociális védőhálót úgy erősítsék meg, hogy eközben ne fékezzék a fejlődést, hanem csillapítsák a társadalmi megrázkódtatást.
Egyetemes alapjövedelem? Egyre többen vizionálják
A Szilícium-völgy optimistái közül többen is egy univerzális alapjövedelem mellett törnek lándzsát – olyan rendszerért, amely egyszerűen minden családnak rendszeres támogatást nyújtana, függetlenül attól, hogy dolgoznak-e vagy sem. Elon Musk szerint például a kormányzati csekkek formájában jelentkező alapjövedelem az MI miatt elkerülhetetlen lesz.
Mégis, jelenleg pont az ellenkező irányba halad a jogalkotás: egyes szociális támogatásokat nehezebb elérni, az ellátási feltételeket szigorítják. Ezzel párhuzamosan sok szakértő a globalizáció okozta válságok tapasztalataira hivatkozik, kiemelve, hogy a múltban elhibázott programok az emberek biztonságérzetét is megingatták, ami hosszú távon társadalmi feszültségekhez vezetett. Ha még egyszer nem sikerül a szükséges védőhálót kiépíteni, az MI-vel járó változások nemcsak a dolgozókat, hanem a társadalmi kohéziót is veszélybe sodorják.
Továbbra is hiányzik a korszerű válasz
Jól látszik, hogy az események láncolata itt még nem ért véget. A jelenlegi tétlenség hosszú távon csak súlyosbíthatja a problémákat. A szakértők többsége abban bízik, hogy a döntéshozók a közeljövőben nemcsak a piaci rugalmasságot, hanem a szociális háló korszerűsítését is előtérbe helyezik, hogy egy elkerülhetetlennek tűnő MI-korszakban ne hagyják az amerikai dolgozókat magukra.
