Az áttörés pillanata
A frissen feltárt lelet meglepetést okozott a világ vezető paleontológusai körében, akik épp a New York-i Természettudományi Múzeumban tartották éves találkozójukat. A kanadai kutató, Phil Currie és kínai kollégája, Pei-ji Chen fényképeket készítettek a különleges fosszíliáról, és ezeket körcédula-nagyságúra nyomtatva vitték magukkal. A hírek gyorsan terjedtek, végül eljutottak ahhoz a John Ostromhoz, aki annak idején újraindította a madáreredet-elméletet. Amint megmutatták neki a képeket, meghatódottságában könnyekkel küszködött, s majdnem összeesett a döbbenettől.
A Sinosauropteryx: a tollas dinoszaurusz forradalma
Lényeges hangsúlyozni, hogy ez volt az első valódi bizonyíték egy tollas dinoszaurusz létezésére — éppen olyat, amilyet Ostrom évtizedekkel korábban jósolt. A New York Times címlapján rajz jelent meg az állatról, mivel a kínai hatóságok nem engedélyezték a fotók publikálását. Hamarosan azonban hivatalosan is leírták és elnevezték a leletet Sinosauropteryxnek, amely átmenetként állt a dinoszauruszok és a madarak között.
Ez a felfedezés elindította a Liaoning tartománybeli fosszíliavadászatot, ahol a helyi lakosok is megéltek a leletek értékesítéséből. Földrajzilag is jelentős volt ez a terület: a gyakori vulkánkitörések közepette egész élőhelyeket is betemethetett a hamu, így kivételesen finoman megőrződhettek a tollak, a bőr és egyéb lágyrészek. Egyfajta dinoszaurusz-Pompeji született.
A tollas dinoszauruszok sokfélesége
Az új évezred kezdetére az újonnan felfedezett tollas dinoszauruszok száma rohamosan növekedett. Egyesek, mint a Beipiaosaurus, egyszerű, szőrszálhoz hasonló tollakban pompáztak; mások, például maga a Sinosauropteryx, ecsetszerű tollbozontot viseltek. Sőt, a még nagyobb díszbe öltözött csoportok közé tartozott a Caudipteryx és a Microraptor is, amelyeknél már valódi evezőtollak láthatók a kézen és a karon, szinte madárszerű szárnyat alkotva.
Még a rettegett tirannoszauruszok sem maradtak ki: közeli rokonaik, a Dilong és a Yutyrannus szintén tollasnak bizonyultak. Bár a legtöbb ilyen lelet ragadozó (theropoda) dinoszauruszhoz tartozott, néhány növényevőn, például a Psittacosauruson is előkerültek tüskeszerű szőrök a farkon.
A kínai lelőhelyek után más régiókban, például Szibériában is előkerült hasonló leletanyag. Ott a Kulindadromeus, egy kutyaméretű növényevő faj, szinte mindent felvonultatott: pihék, bojtok, sőt szalagszerű tollak is díszítették, miközben a farok és a láb alsó részén pikkelyek is láthatók voltak.
Toll vagy más? A tudományos szkepszis vége
Eleinte néhány tudós kétkedett abban, hogy ezek a hajszálvékony szálak valóban tollak. Lehet, hogy csupán bőrmaradványok vagy a bomlás és a fosszilizálódás melléktermékei? Azonban a Caudipteryxnél és a Microraptornál talált igazi evezőtollak minden kételyt eloszlattak. Részletesebb vizsgálat igazolta, hogy a fosszíliákban lévő tollak szerkezetükben, vegyi összetételükben és pigmenttartalmukban is nagyon hasonlóak a modern madártollakhoz.
A végső bizonyítékot egy Mianmarból származó, borostyánba zárt fiatal theropoda-farokrész hozta 2016-ban. A tollak 3D-ben maradtak fenn, a szerkezetükben minden megtalálható, ami a ma élő madarak tollaira jellemző.
A paleontológia új korszaka
Végül mindezen felfedezések összetett bizonyítékként szolgálnak arra, hogy ma élő madaraink a valaha élt dinoszauruszok közvetlen leszármazottai. A Liaoningban eltemetett, pihével borított teremtmények nem pusztán a múlt képmásai — ők az evolúció ösvényén haladva az élővilág átalakulásának tanúbizonyságai.
