A Satoshi-vagyon újraosztása: merész húzás vagy etikátlan?
Az eredeti Satoshi-címeken megközelítőleg 1,1 millió bitcoin pihen, amelyeket a rejtélyes alkotó a kezdeti években bányászott ki, ám soha nem adott el vagy mozgatott el. Egy „hagyományos” fork során ezek a címek ugyanennyi eCash-re válnának jogosulttá. Ehelyett az eCash fejlesztői mindössze 600 ezer ilyen érmét juttatnának az eredeti címekre. Következésképpen az eCash fele, 500 ezer érményi digitális vagyon a projekt előzetes finanszírozóinak zsebébe vándorolna.
Ez az, amit sokan egyszerűen lopásnak tartanak – annak ellenére, hogy technikailag nem mozdul el Satoshi egyetlen BTC-je sem. Sztorc azt hangsúlyozza, hogy a BTC-címek és egyenlegek sértetlenek maradnak a fő hálózaton, és hogy az átcsoportosításhoz sincs hozzáférésük Satoshi privát kulcsaihoz. A kritikusok szerint azonban Satoshi érintetlen vagyona a Bitcoin egyik pillére: bizonyíték arra, hogy még a hálózat tervezője sem volt hajlandó megszegni a játékszabályokat. Az új lánc viszont ezzel az alapvetéssel megy szembe.
Etika, tulajdonjog és a kriptokultúra tétje
A szakma és a közösség jelentős része komoly aggályokat fogalmaz meg: ha egy projekt a hálózat alkotójának vagyona felett így rendelkezhet egy másik láncon, az veszélyes precedenst teremt. Egy prominens bitcoinos, Beau Turner szerint az egész blokkláncot és a tulajdonjogokat teszik kockára egyetlen etikai bukás árán.
Mások, például Vijay Selvam a bitcoin aranyhoz hasonló, generációkon átívelő biztonságát féltik. Ha elfogadottá válik, hogy a hosszú évek óta érintetlen címeket el lehet venni vagy zárolni, a rendszer alapja, a megingathatatlan digitális tulajdonjog örökre csorbul. Sokan attól tartanak, hogy így már sosem lehet teljes bizonyossággal bízni benne, hanem folyamatosan lesni kell majd a híreket, vajon a bányászok vagy újabb fejlesztők tesznek-e hasonló próbálkozást.
Miért pont most, és mi a tét?
Az eCash ötlete nem a semmiből jött: Sztorc évek óta küzd egy másik, Drivechains nevű javaslat elfogadtatásáért, amely könnyebbé tenné oldalláncok hozzáadását a Bitcoinhoz, de a közösség eddig elzárkózott. Az eCash ezért exitstratégiaként vagy nyomásgyakorlásként is olvasható, amellyel Sztorc bemutatja, milyen kockázatokat rejt, ha a fejlesztői közösség nem enged az újításoknak.
Következésképpen az eCash sorsa akár érdektelenségbe is fulladhat, mint a korábbi Bitcoin-elágazások többsége. Mégis, az új vita tisztán rávilágít arra, mennyire sérthetetlenek a Bitcoin sziklaszilárd alapelvei, és hogy egy fork mikor és milyen áron igényelheti magának a „bitcoinos erkölcsi örökséget” – miközben soha nem látott módon írja át a történelem leghíresebb digitális vagyonának sorsát.
