Az örökéletű Wi‑Fi: félmillió grayt is túlél

Ebből következően fontos megérteni, hogy vannak helyek – a világűrben és a Föld legveszedelmesebb zónáiban –, ahol az ionizáló sugárzás szintje annyira magas, hogy ahová nemcsak az emberek, de szinte semmilyen félvezetős elektronika sem juthat be. A vezeték nélküli technológiák, köztük a Wi‑Fi, különösen érzékenyek az ilyen extrém környezetekre, de most japán kutatók áttörést értek el egy forradalmi megoldással.

Wi‑Fi‑csip túléli a nukleáris poklot

A Tokiói Műszaki Egyetem mérnökei egy olyan Wi‑Fi vevőt fejlesztettek ki, amely sikeresen működött még 500 kilogray – vagyis 500 000 gray – dózis után is. Összehasonlításképp: az onkológiai sugárterápiában egyetlen daganat 60–80 gray összdózist kap, ezt is hosszú napokra, kis frakciókra osztva, mert az egészséges szövetek ennyit egyszerre nem élnének túl. Ezért is lenyűgöző, hogy ez az apró csipes elektronika képes volt ellenállni annak a dózisnak, amelyet egy űrszonda akár évek alatt szenvedne el, vagy amelyet a fukusimai atomreaktor legveszélyesebb részeiben mérnek.

Minimalista tervezés, maximális állóképesség

A mérnökök a sugárzásállóságot úgy érték el, hogy a csipben drasztikusan csökkentették a tranzisztorok számát, mivel ezek a sugárzás elsődleges célpontjai. A használt tranzisztorokat nagyobbra méretezték, csökkentették a párhuzamosított elemek számát, és NMOS‑típusokat alkalmaztak, mert ezek jobban viselik a sugárzást, mint a PMOS‑ok. Állítható erősítéshez inkább induktivitásokat – tekercseket – alkalmaztak, amelyek kevésbé érzékenyek a sugárzásra. Bár a vevő teljesítménye 300, illetve 500 kilogray után érezhetően, mintegy 1,5–1,6 dB‑vel romlott, még működőképes maradt.

Nehéz lesz továbbfejleszteni

A következő kihívás egy hasonlóan szívós Wi‑Fi‑adó kifejlesztése lesz, ami jóval nehezebb feladat, és talán gyémántalapú anyag használatát is igényli majd. Az ilyen ellenséges környezetben működő rendszerek tervezése igazi mérnöki bravúr – ráadásul ha közben maga a rendszer állítja elő a halálos sugárzást.

2026, adrienne, hackaday.com alapján

Share on Social Media