Az Artemis II már közelebb a Holdhoz, mint a Földhöz

Három nappal a start után egészen lenyűgöző helyzetbe került az Artemis II legénysége: jelenleg több mint 257 ezer kilométerre járnak a Földtől, és kevesebb mint 193 ezer kilométer választja el őket a Holdtól. Az Orion űrhajó 4090 km/órás sebességgel száguld; fedélzetén Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen, a NASA, illetve a Kanadai Űrügynökség asztronautái. A csapat egy energikus reggeli zenével, a Freddy Jones Band In a Daydream című dalával indította a napot, majd az ablakokon át kitekintve már teljes pompájában tűnt fel előttük a Hold.

Pihenőnap és egészségügyi gyakorlatok

A reggeli tervezőértekezlet során Wiseman lelkesen mesélte, mennyire erőt adó érzés meglátni a teljes Holdat, ráadásul a legénység meg is kapta az első, úgynevezett „havas napot” – egészen pontosan elmaradt az aznapi tervezett pályakorrekciós manőver, amelyet a NASA a pontos helyzetük alapján szükségtelennek ítélt meg. Az új időpontot szombat estére tűzték ki.

A lazább menetrend sem jelentett tétlenséget: a csapat minden tagja először négyszemközt beszélhetett családtagjaikkal, és a fizikai aktivitásról sem feledkeztek meg: félórát töltöttek testmozgással, hogy megelőzzenek bármilyen egészségügyi problémát a súlytalanságban.

Űrbeli elsősegély és kritikus tesztek

Komoly szerepet kapott a sürgősségi egészségügyi felkészülés. Glover, Koch és Hansen felváltva gyakorolta az újraélesztést, a kabin falához támaszkodva szimulálták a befúvásokat és a mellkaskompressziót; mindezt felvételre is rögzítették, hogy a jövő űrutazóinak tananyagként szolgáljon. Wiseman és Glover áttekintették az Orion orvosi készletének műszereit is: testhőmérőt, vérnyomásmérőt, sztetoszkópot és fülvizsgáló eszközt próbáltak ki.

Készülődés a nagy Hold-közelségre

A harmadik nap fontos eredménye volt az Orion és a NASA Deep Space Networkje közötti vészkommunikációs kapcsolat sikeres tesztje. Ez az a rendszer – az Egyesült Államok, Ausztrália és Spanyolország antennáival –, amely a világűrből érkező adatokat folyamatosan követi. A négy asztronauta közben beállította a kamerákat, és gyakorolta a Hold melletti elrepüléshez szükséges megfigyeléseket. Az űrkabin szűkös beltere szoros együttműködést igényel, hogy minden fontos adatot rögzíthessenek.

Beállították, milyen felszíni részleteket kell fotózniuk az elrepülésnél, hiszen a végleges megfigyelési tervet az indulásuk napja és időpontja határozza meg. A négynapos út negyedik napján már egészen közel kerülnek a Holdhoz, s ekkor húszperces blokkokat kapnak arra is, hogy az Orion ablakain át örökítsék meg az égitesteket.

2026, adrienne, www.scientificamerican.com alapján