Az első sikeres vizsgálat eredményei
Egy 12 főt bevonó, korai fázisú klinikai kísérlet során a résztvevőknek egyenként más-más típusú, áttétes daganatai voltak, köztük melanóma, veserák és többféle emlődaganat. A kezelés után hat páciensnél jelentős tumorcsökkenést figyeltek meg, közülük kettőnél teljes remisszió következett be: semmilyen kimutatható daganat nem maradt vissza a szervezetükben. Külön figyelmet érdemel, hogy ezeknél a betegeknél olyan daganatok is elpusztultak, amelyeket nem kezeltek közvetlenül, vagyis a szer beindított egy szerteágazó immunreakciót a teljes testben.
Mi is az a CD40 antitest, és miért működik most jobban?
A CD40 egy olyan sejtfelszíni receptor, amely kulcsszerepet játszik az immunrendszer aktiválásában és így a daganatok elleni harcban is. Már több mint húsz éve próbálkoznak a kutatók CD40-hez kötődő antitestekkel, de eddig többnyire csalódást okoztak: kevés hatás, viszont gyakori volt a májkárosodás, alacsony vérlemezke-szám és más súlyos mellékhatások. A későbbiekben azonban a Rockefeller Egyetemen sikerült egy új, 2141-V11 nevű CD40 antitestet fejleszteni. Ez a változat a humán CD40-receptorokat jóval erősebben és célzottabban köti, ugyanakkor módosították a szer egy másik részét, hogy az immunválaszt még robusztusabbá tegye. Az is létfontosságú újítás, hogy a szert ezúttal közvetlenül a daganatba fecskendezték, nem pedig vénásan adták, ezért a toxicitás nagyságrendekkel csökkent.
Az egész testet átható immunválasz
A felfrissített kezelésnél a kutatók azt tapasztalták, hogy már egyetlen tumor közvetlen kezelése is kiterjedhet az egész testre. A melanómában szenvedő páciens esetében például a combban lévő egyetlen daganatot injekciózták, de néhány kezelés után minden más áttét, még a lábszáron és a lábfejen lévő daganat is eltűnt. Egy másik betegnél, akinél a bőrt, májat és tüdőt is érintő áttétes emlőrák állt fenn, szintén csak a bőrön lévő tumort kezelték, mégis az összes áttét visszahúzódtak.
Mi történik a daganatban a kezelés után?
A tumorokból vett minták igazi immunológiai átalakulást mutattak: a daganatszövet helyére immunsejtek tömege vándorolt, köztük dendritikus sejtek, T- és B-limfociták, amelyek összefonódva úgy néztek ki, mint egy ideiglenes nyirokcsomó. Ezek az úgynevezett tercier limfoid struktúrák a nem közvetlenül kezelt tumorfészkekben is kimutathatók voltak. A jelek szerint a szer képes az egész immunrendszert mozgósítani, hogy az mindenhol felkutassa és elpusztítsa a rákos sejteket.
Új klinikai vizsgálatok és a remény
Már folyamatban van egy nagyobb, közel 200 főt bevonó klinikai vizsgálat, amelyben különböző nehezen kezelhető daganatokban – például hólyagrákban, prosztatarákban és glioblasztómában – vizsgálják a 2141-V11 antitestet. A kutatók most azt igyekeznek megfejteni, hogy mire vezethető vissza, ha valaki például teljes remisszióig jut, míg másnál kevésbé hatásos a kezelés. Külön figyelmet érdemel, hogy a sikeresen gyógyultak szervezetében már eleve nagyon magas volt bizonyos T-sejt típusok száma, amelyek kulcsfontosságú tényezők lehetnek. Az immunterápiák általában csak a betegek 25-30 százalékánál eredményesek, így az igazi cél most megtalálni azokat a jellemzőket, amelyek előre jelezhetik, kik reagálnak jól a kezelésre, illetve hogyan lehet a nem reagálókat is érzékennyé tenni a terápiára.
