
Az egyetemek hallgatása
Más szóval, miközben a kormányok az UFO-ügyek nyilvánosságra hozatalával foglalkoznak, a tudományos világ – főleg az egyetemek – szinte teljesen kimarad a folyamatból. Egyetlen jelentős kutatóegyetem sem hozott létre saját UAP-kutatóközpontot, az állami kutatásfinanszírozó ügynökségeknél nem lehet ilyen témájú forrásokra pályázni, és nincs olyan doktori program sem, amely a témára fókuszáló kutatókat képezné. Ez azért furcsa, mert sem az érdeklődés, sem az adatbázis nem hiányzik; a közösségi keretrendszer hiányzik, amelyből valódi tudomány nőhetne ki. Az egyetemi kutatókra ránehezedő stigma azonban mérhető: egy 2023-as amerikai kutatás szerint a 144 legfontosabb kutatóegyetemen 1 460 oktatót kérdeztek meg, és az eredmény azt mutatja, hogy majdnem minden negyedik válaszadó látott már megmagyarázhatatlan légköri jelenséget, de kevesebb mint 1% végzett érdemi kutatást ezen a területen. A titkolózás fő oka az, hogy a kutatók attól tartanak: elveszíthetik a finanszírozásukat, kollégáik kigúnyolják őket, vagy karrierjük félresiklik.
Miért tabu az UAP-kutatás?
A társadalomtudósok szerint ez nem intellektuális elutasítás, hanem félelem és a tudományos közösség által kijelölt határokhoz való igazodás. Egy felmérés szerint az egyetemi oktatók 28%-a még akkor sem támogatná egy kolléga előléptetését, ha maga is úgy véli: az UFO-kutatás fontos. A tudományos életben egyfajta „határőrizet” zajlik, amely kijelöli, mit tekintünk legitim tudományos témának. Noha az eszközök és az adatok már rendelkezésre állnak, nincs meg az a társadalmi elfogadás, amely lehetővé tenné az érdemi kutatást következmények nélkül.
Kialakulhat-e önálló tudományág?
Egy tudományág nem terem magától: kell hozzá szakmai közösség, saját folyóiratok, egységes módszertan és kapcsolódó doktori programok. Ennek klasszikus példája az idegtudomány fejlődése – amikor az 1980-as években kutatók önálló pályázatokból, új technológiai eszközök felhasználásával és célzott programokkal építették ki a területet. Az UAP-kutatásnak ugyan vannak már elemei – például akad egy nonprofit kutatói egyesület, amely saját, lektorált folyóiratot ad ki, illetve nemzetközi konferenciákat szervez –, de amíg nincs mögötte egyetemi háttér, nem beszélhetünk valódi tudományágról. Az áttöréshez három nagy lépés kellene: versenyalapú kutatási támogatások, egységesített, átlátható módszertani szabványok, valamint annak vállalása, hogy az egyetemek a tudományos érdemek alapján értékeljék az UAP-kutatást is.
Nemzetközi példák és felzárkózás
Hihetetlen, de igaz, hogy az Egyesült Államokban más országokhoz képest különösen merev a tudományos világ hozzáállása. Franciaországban már 1977 óta működik az űrügynökség UAP-vizsgálati részlege, közel 5 300 aktával, amelyek 2–3%-át máig sem sikerült megmagyarázni. Japánban 2020-ban alakult külön haderőnemi vizsgálati csoport, Svédországban és Németországban pedig évek óta publikálnak egyetemi kutatók tanulmányokat a témában. Már 2022-ben a német Würzburgi Egyetem volt az első nyugati felsőoktatási intézmény, amely hivatalosan is tudományos kutatási témává nyilvánította az UFO-jelenségek vizsgálatát. Svédországban, az Uppsala Egyetemen is több éve jelennek meg átfogó, lektorált tanulmányok a témáról.
Magyarországról nézve úgy tűnhet, az egész csak szenzációhajhászás, pedig valójában arról van szó, hogy az egyetemek döntésein múlik: követik-e a kormányokat, vagy továbbra is falakat emelnek a tudományos kíváncsiság elé.
